Boldog szülinapot, Tomi! – fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte a Thomas Mann Utcai Idősek Klubja – fotókkal

A kor azonban csak egy szám, Széles Diána ugyan történelmi léptékűnek nevezte a négy évtizedes évfordulót, de hangsúlyozta, a közösség tagjai mégis a legaktívabbak közé tartoznak a Mozdulj, Debrecen! programjain. – Az a legjobb visszajelzés, amikor a FőnixFitt rendezvényen, ahol minden arról szól, hogy a fitneszlédik bemutatják, mit tudnak, veletek is találkozom és megmutatjátok, hogy ti is ugyanolyan fittek vagytok. Ez azt mutatja, hogy jó, amit csinálunk a Gondoskodó Város programban, jók az intézmények és fantasztikusak a kollégák. Azt látom, hogy olyan szerető közeget tudnak létrehozni, amiben az idősek is jól érzik magukat és nemcsak a születésnapok, hanem minden nap fontos a számukra – mondta az alpolgármester.

Korbeák György hozzátette, a Thomas Mann Utcai Idősek Klubjának megalakulásának idején még nem élt, ezért mint fogalmazott, neki még csak néhány epizódszerep jutott az intézmény életéből. – Szeretném, ha ez a következő években változna, és még nagy szerepet tudnék vállalni. Addig is köszönöm az itt dolgozóknak, hogy ilyen közösséget fognak össze – jegyezte meg.

A kezdetektől napjainkig

A szociális ellátás múltjára tekintett vissza Nagy Lajosné intézményvezető köszöntőjében. Mint mondta Magyarországon, így Debrecenben is 1970-es évek elején új irányvonal körvonalazódott a szociális gondozásban. 1975-ben jelentek meg a hetes napközi otthonok, majd egy évvel később, 1976-ban a szociális étkeztetés is elindult. – A városban 1984-ben adták át a Nyugdíjasok Házát, mely új lendületet adott az idősek támogatásában, ebben az évben alakították ki az Egyesített Szociális Intézmény fenntartása alá tartozó Városi Szociális Szolgálatot, mely két gondozási központot működtetett a Thomas Mann u. 45. sz alatti egységében. Az egyik a 3. számú gondozási központ volt, mely fő feladatai közé tartozott az étkeztetés és a házi segítségnyújtás biztosítása. A másik a 8. számú gondozási központ volt, mely étkeztetést, nappali ellátást és házi segítségnyújtást biztosított. A szolgáltatásokat kizárólag a nyugdíjasok házának lakói és a később megalakult idős klub tagjai vehették igénybe, akiknek nagy része szintén a nyugdíjasok házából került ki. A két gondozási központ Nagyerdei Gondozó Szolgálat Thomas Mann Utcai Idősek Klubja néven egyesült 2007-ben – elevenített fel az első mérföldköveket.

Rámutatott, a klub az idősek számára nyújtott kiemelkedő szolgáltatásaival vált ismertté és népszerűvé, az elmúlt évtizedek alatt nemcsak találkozóhelyként funkcionált, hanem egy olyan közösségi téret biztosított, ahol barátságok szövődtek és sok értékes emlék született.

– Büszkén tekinthetünk vissza az elmúlt negyven évre, mely során megannyi ember életét formálta pozitívan az itt eltöltött idő. A gondozó szolgálat nemcsak egy intézmény, hanem egy közösség, egy második otthon azok számára, akik itt találták meg a támogatást, a barátságot, a családot – zárta gondolatait Nagy Lajosné.

Idősek klubja: öröm itt dolgozni

Az ünnepségen néhány meghívott vendéget is megkérdeztünk, hogyan kapcsolódnak a Tomihoz.

– Karitatív módon rajfoglalkozásokat tartok hetente egyszer, pár pasztell kép ki is van ide téve, azokat mind mi alkottuk. Mindig van érdeklődés, öröm velük dolgozni. Harmadik éve járok ide, amikor az első év után egy kiállítást is rendeztünk az elkészült munkákból, még jobban megnőtt az érdeklődők száma – mondta el érdeklődésünkre Molnár Éva rajztanár, a Vénkerti Általános Iskola művészeti részlegének munkatársa.

A nyugdíjas Jucika húsz évet dolgozott gondozóként, ebből tízet a Thomas Mann Utcai Idősek Klubjában töltött. – Ennyi idő alatt sokat változtak az emberek, más már az igénye az időseknek, mint amikor még mi kezdtük. Eleve sokkal több háztartási gép áll rendelkezésre, könnyen és megfizethető áron elérhető az ebédrendelés, nem kell annyit főzni sem. Vannak olyan gondozottaim, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, nagyon szerettem itt dolgozni – osztotta meg a Haonnal.