Balesetek, amelyek megváltoztatták a Forma-1-et

A Forma 1-ben a kezdetek óta vannak balesetek, ez a sporttal jár együtt, ám vannak olyan esetek, amelyek alapjaiban véve változtatják meg a királykategória szabályait és biztonsági előírásait.

A Forma 1 (F1) világában hatalmas felháborodást váltott ki az úgynevezett glória vagy a halo bevezetése, mivel ezzel a jelentősen megváltozott az autók kinézete, illetve az aerodinamikája is. Azonban idén már megmutatta, hogy igenis lehet létjogosultsága, hiszen a Belga Nagydíjon történt rajtbalesetnél jó szolgálatot tett.

A start után közvetlenül ugyanis Nico Hülkenberg és Fernando Alonso összeütköztek, ennek következtében utóbbi a levegőbe repült, majd egyenesen ráesett Charles Leclerc autójára. Az nem egyértelmű, hogy a glóriának mekkora szerepe volt abban, hogy ne végződjön katasztrófával az eset, de sokakat elgondolkodtatott, hogy milyen következményei lehettek volna az ütközésnek a halo nélkül.

Ez az eszköz azonban csak egyike azoknak a változásoknak, amelyeket azért vezettek be, hogy a sportág sokkal biztonságosabb legyen. Egyeseket éppen azért, mert tragédiák történtek.

Ayrton Senna és Roland Ratzenberger, 1994. San Marino

Kétséget kizáróan az F1 történetének egyik legismertebb balesete Ayrton Senna halálához köthető. 1994-ben ugyanis a San Marino-i Nagydíjon, mindössze egy nappal Roland Ratzenberger szerencsétlen kimenetelű időmérős bukása után, a háromszoros világbajnok brazil pilóta is életét vesztette.

Egyes információk szerint Sennát annyira megrázta Ratzenberger halála, hogy azon gondolkodott, másnap rajthoz sem áll a versenyen. Végül azonban mégis úgy döntött, hogy elindul. A versenyen elveszítette az uralmát az autója felett és körülbelül 300 km/h-ás sebességgel csapódott egy betonfalnak. Az ütközés ereje akkora volt, hogy a felfüggesztés egy elemét feltolta a pilótafülkébe, ami halálosan megsebesítette Sennát.

Az eset után több újítást is bevezettek, köztük azt, hogy limitálták a motor nagyságát és erejét, valamint megemelték a pilótafülke magasságát, hogy ezzel is védjék a versenyzőket. A felfüggesztésen is változtattak, amivel megakadályozták, hogy a kerék lecsatlakozzon róla.

Jules Bianchi, 2014. Szuzuka

Az újítások olyan hatásosnak bizonyultak, hogy Jules Bianchi 2014-es ütközéséig, majd kilenc hónappal későbbi haláláig, nem történt végzetes kimenetelű kimenetelű baleset.

Az eső áztatta Japán Nagydíj 42. körében a német Adrian Sutil elvesztette uralmát az autója fölött, majd összetörte a Sauberjét, aminek következtében a műszaki mentők a pálya mellé gurultak. Egy körrel később a francia Bianchi ugyanabban a kanyarban csúszott ki, majd 125 km/h-ás sebességgel a 6,5 tonnás munkagépnek ütközött.

A hosszas vizsgálódás után az FIA úgy ítélte meg, hogy több tényező is közrejátszott Bianchi halálában. Ezek között volt a félig nedves ideális ív, amelyen mindkét pilóta elvesztette uralmát az autója fölött, az, hogy Bianchi sisakja nekiütközött a munkagép aljának, illetve az, hogy a pilóta nem lassított kellőképpen.

A vizsgálatok lezárása után az FIA bevezetett egy négy órás szabályt, aminek értelmében a nappali futamokat nem kevesebb mint négy órával napnyugta előtt kell megrendezni. Ezen felül pedig változtattak azon is, hogy a beavatkozást végző járművek miként reagáljanak egy baleset után.

Niki Lauda, 1976. Nürburgring

Niki Lauda négy versenyzőtársának köszönheti azt, hogy élve megúszta a nürburgringi balesetét. A kedvezőtlen időjárás, valamint a pálya nagy kiterjedése azt jelentette, hogy a Német Nagydíj alatt a pálya egyes részei vizesek voltak, más részei viszont szárazak.

Lauda a veszélyes Bergwerk kanyarban veszítette el uralmát a Ferrarija felett, majd egy földkupacnak ütközött, ennek következtében pedig nemcsak lángba borult az autója, hanem vissza is csúszott a pályára, ahol Brett Lunger nekiütközött.

Az amerikai odarohant Laudához, aki bennragadt az autójában. Végül Harald Ertl, Arturo Merzario és Guy Edwards is segített abban, hogy az osztrák pilóta kiszabaduljon a roncsok közül. Lauda kómába esett mire beértek vele a kórházba, mivel a belélegzett gázok miatt sérült a tüdeje. A pilóta számos égési sérülést szenvedett, elveszítette a jobb fülének nagy részét, illetve a szemhéjait is. Ennek ellenére mindössze két versenyt hagyott ki, és hat héttel a balesete után Monzában egy negyedik helyet szerzett.

A baleset a 22,8 km hosszú Nürburgring egy olyan pontján történt, amelyet a mentőcsapatoknak szinte lehetetlen volt megközelíteni. Az eset miatt a következő évben már nem rendeztek versenyt a pályán.

Tizenhárom pilóta, 1998. Spa-Francorchamps

1998. augusztus 30.: Abban az évben akkora felhőszakadás volt, hogy a tévéközvetítésben alig lehetett látni az autókat az eső és a felvert víz miatt.

Annak ellenére, hogy a mezőnynek több mint a fele kiesett, a versenyt kicsivel több mint egy órával később újraindították, mivel a csapatok ekkor még használhattak tartalékautókat (a tartalékautókat azóta a költségcsökkentés miatt eltörölték).

A 22 versenyzőből négy nem tudott újra rajthoz állni, ráadásul ezek után is történt még néhány incidens, ami végül a világbajnoki cím sorsára is nagy hatással volt. A világbajnoki éllovas ugyanis Mika Häkkinen volt, aki kénytelen volt feladni a versenyt, a bajnokságban pedig a német Michael Schumacher követte, aki mindössze 7 ponttal volt lemaradva tőle. A német a futam alatt megpróbálta lekörözni David Coulthardot, ám a vízfüggöny miatt nem látta Scot autóját, így hátulról belerohant. Az ütközés miatt Schumacher autója úgy megsérült, hogy fel kellett adnia a versenyt. A német emiatt olyan dühös lett, hogy nekiesett Coulthardnak, a körülöttük állók szedték szét őket. A világbajnokságot végül 14 pontos előnnyel Mika Häkkinen nyerte meg.

Forrás: CNN.

[related-post post_id="3824246"]

[related-post post_id="3803093"]

[related-post post_id="3145152"]

[related-post post_id="3287359"]

[related-post post_id="3411523"]

[related-post post_id="3421553"]