Papírforma eredmény a Kubikban

Vasárnap délután mégis megtörtént ez a csoda. Amely ugyan manapság már nem számít annak. Legfeljebb a régi Kubikba járó szurkolóknak jut ezen pár soros fenti eszmefuttatás eszébe. Ha eszébe jut…
Nos a Cigánd megyei I-ben első helyen álló labdarúgói voltak a sok csatát látott Vasút pálya vendégei. Az esélyesség terhe a cigándiakat nyomta. Az első játékrészben kiegyenlített volt a küzdelem.

Mindkét oldalon egy-egy nagy helyzet maradt ki. A 152 didergő néző (ezen sorok írójával és a rendezőkkel együtt ennyien voltunk…) mégsem unatkozott.

Hajtottak a fiúk becsülettel. A szép számú cigándi drukker a hazaiak játék lassítását, időnként időhúzási kísérleteit kérte számon. Ám az vesse a zömmel fiatalokból álló hazai együttesre az első követ, aki a helyükben nem ezt a taktikát választotta volna.

Vagyis a zárt védekezést és a lehetőségekhez mérten ellentámadások vezetését. A Cigánd ugyanis nem véletlenül áll a tabella élén. Jobb erőkből álló és jobb feltételek között (!) készülő gárdáról van ugyanis szó. A vendégek minden csapatrészben felvonultattak rutinos magasabb osztályt is megjárt focistát. Ne szépítsük: nem az MVSC volt a mérkőzés esélyese.

Egészen a hajráig mégis 0-0 volt az állás. Ekkor Nagy Gábor a vendégek játékos edzője „becserélte” magát. A cigándiak játéka felpörgött és egy szöglet után megszerezték a vezetést, majd pár perccel a lefújás előtt Vécsi szép egyéni alakítása révén a második – immár mindent eldöntő - góljukat is belőtték.
Érvényesült tehát a papírforma. Nyert a jobb csapat.

A hazaiaknak sem kell azonban szégyenkezniük. Kapitány Béla tanítványai sokáig partiban voltak az éllovassal, amely csak a hajrában tudott föléjük kerekedni.
Sokszor sok helyen bírálják megyénk fekete-ruhásait. Nos ezen a mérkőzésen erre nem volt ok. Vróbel László játékvezető végig kézben tartotta a meccset. Asszisztensei jól segítették, így különösebb hiba nélkül dirigálta a találkozót. A legnagyobb dicséret talán az, hogy észrevétlen tudott maradni, mégis minden apróságra oda tudott figyelni.

Mező László