Postaládánkból: Szlovákiának miért sikerült?

„Szlovákia bevezetheti az eurót” hirdeti a nagy cím az Észak-Magyarország második oldalának közepén. Igen az Európai Biztosság úgy döntött, hogy javasolni fogja szomszédunk felvételét a valutaunióba és ehhez az előterjesztéshez már csak a pénzügyminisztereknek kell áldásukat adni, ami puszta formalitás, tehát tényként kezelhető, hogy „megszületett” az euróba 16. tagországa” – Miért sikerült? Dzurinda ex-miniszterelnök szerint az ő és kormánya által bevezetett bátor (drasztikus? – nem látszik) és következetes reformoknak, míg Fico jelenlegi kormányfő szerint a szlovák polgárok verejtékes munkájának és nagyfokú dícséretes önmérsékletének tulajdonítható a siker. Szerintem mindkettőjüknek igaza van, ha a két nyilatkozatot összedolgozzuk, akkor „jön ki” az igazság.

Nekem, mint egyszerű magyar polgárnak, szetnt meggyőződésem, hogy Szlovákia- Meciar után – kimagasló társadalmi és gazdasági fejlődést ért el, amihez csak őszinte szívvel gratulálni lehet, amit most én meg is teszek. Adóreform, vállalkozásbarát gazdasági környezet, a fekete és szürkegazdaság visszaszorítása, az állami bevételek növelése, több-biztosítás (4 magántársaság és két állami) egészségügyi rendszer, önkéntes magán-nyugdíjpénztárak (ahová a tagok havi bérük 9 százalékát!!! Utalhatják át önkéntesen és dalolva”) …

Lehet, hogy Dzurindáék alatt voltak szociálisan erősek „érzéketlen” intézkedések, de Fico ezeket – ígéretei ellenére sem „csinálta vissza”, a reményekre jogosító választások előtt beszédeiből szinte semmit sem valósított meg. Mit lehet erre mondani? Csak azt, hogy jól tette. A demagóg jelzővel nullázták fel, azt mondták, hogy hazugságokkal, tömegbutítással került hatalomra, ami részben igaz is, de ő mindvégig tudta, hogy cselekedeteinek sokkal több az előnye, mint a kockázata. És lám… itt az eredmény! Az intézkedések és a nap verejtéke beértek. A gyümölcsöt immár le lehet szakítani. Na, és nálunk ezalatt mi történt?

Egyetlen ország lettünk, mely a kritériumok egyikét sem teljesíti, mégpedig úgy, hogy az a párt, amely minden intézkedésnek keresztbe fekszik, idilli helyzetbe jutott. Népszerűsége az egeket ostromolja, a 2010-es, vagy az általa annyira áhított időközi választásokat toronymagasan megnyeri?! Olyan országban élünk, ahol nem az érvek, nem az emberi hang dominál. Érdemes továbbra is egyfolytában torzsalkodni, majd meglátjuk, hová jutunk vele.