Operafesztivál: végül, de nem utoljára...

Lesz-e még A katona története?

A Miskolci Nemzeti Színház és az operafesztivál kht. közös produkciója volt az idén a Krámer György rendezte táncjáték: Sztavinszkij műve, A katona története. Az előadást azonban nem látjuk a jövő évi színházi évad tervei között. Vajon miért? A kérdést feltettük Halasi Imrének is, a színház igazgatójának, akitől megtudtuk, ők műsorra tűznék a darabot, az is a vágyuk, de ennél bonyolultabb a kérdés.
–Nagyon magasak a mű jogdíjai – mondta az igazgató. – Ez előadásonként több mint 100 ezer forintot jelent, ennyit kérnek Sztravinszkij jogutódai. Ezzel viszont az előadások bevételének fele a jogdíjra menne el...
Halasi Imre megjegyezte, még tárgyalnak a jogutódokkal, s megpróbálnak valamiféle kedvezményt kialkudni, erre még van némi esélyük.

Metál-nagyi és az Epica

Az operafesztivál kiemelkedő sikere volt a jégcsarnokbeli Epica koncert: a szimfonikus metált játszó holland zenekar a miskolci, kibővített Reményi Ede Kamarazenekarral és a színház énekkarával lépett együtt színpadra. Nagy Zsófia, a reményisek vezetője csupa szépet mondott nekünk a közös munkáról.
A kamarazenekar is élvezte a közös munkát. Zsófia szerint már az első eredménye is megvan a koncertnek: a honlapjukon (www.kamarazenekar.hu), már több olyan bejegyzés érkezett metálrajongóktól (is), hogy szívesen ellátogatnának a zenekar kamarakoncertjeire.
– Ha ez az útja, hogy népszerűsíteni lehet a komolyzenét, már megérte – fűzte hozzá.
Megemlítettük, jó volt a nézőtéren látni, hogy még az idősebb zenészeket is elragadta a metálzene varázsa. Nagy Zsófia helyeselt, a nagybőgősüket kedvesen „Metál-nagyiként” emlegetik a honlapon. Aki egyébként „civilben” klasszikus zenét tanít a zeneművészeti főiskolán.

Önnek hogy tetszett a fesztivál?

Évről évre nagyon színvonalas produkciókat látni a fesztiválon. Úgy gondolom, már nemcsak a város, hanem az egész ország kulturális életének is meghatározó eseménye. Nemrég Balatonszepezden jártam, ahol több olyan emberrel is beszéltem, akiknek az operafesztivál jutott először eszébe Miskolcról! Nekem különösen tetszett Polgár László éneke, a Három tenor, a Hattyúk tava és még sorolhatnám
Kormos Vilmos
városházi főosztályvezető, Miskolc

Én magam nem vagyok operarajongó, így inkább a kiegészítő programokon veszek részt minden évben, az idén a Vass Tibor által szervezett Légyott felolvasóest tetszett nagyon. (Én magam is szerzője vagyok az ott bemutatott kötetnek.) Sok olyan fiatallal találkoztam, akik más városokból – Szegedről, Debrecenből, Sopron mellől – érkeztek Miskolcra a fesztivál idejére. Mindnyájan rajongtak a fesztivál hangulatáért.
Üveges Tamás
segédlevéltáros, Miskolc

Sok minden tetszett az idén is. Az idei program márcsak azért is izgalmas volt, mert a szláv népek zenéjét elég jól ismertük az elmúlt rendszerben. A rendszerváltás után s idején keveset lehetett hallani őket, holott én mindig szerettem Muszorgszkijt, Rimszkij-Korszakovot, Sosztakovicsot. S a nagy operákat: az Anyegint, a Ruszalkát, A hattyúk tavát. Most újra láthattam őket, s minden csodálatos volt.A legnagyobb élmény talán a Szadkó volt a szegedi főiskolások előadásában
Máger Ágnes
képzőművész
Volt-e elég tolmács? - olvasó kérdezte

Egy idős angol házaspár is részt vett a fesztivál több programján, mesélte olvasónk. Nagyon elbűvölte őket a fesztivál, a város és a szállásuk is tetszett, de a szállodaportáson kívül senkivel nem tudtak angolul beszélni. Mit tett a fesztivál a nyelvi problémák kiküszöbölésére? – kérdezte rajtunk keresztül. Barázda Eszter, a Miskolci Operafesztivál Kht. sajtósa elmondta, a tájékoztató füzeteik két-, a programfüzetek háromnyelvűek (angol, német, magyar) voltak a fesztivál idején. A külföldi csoportok mellé mindig szerződtettek tolmácsot, a fesztiválirodában, a recepciókon csak olyan munkaerőt alkalmaztak, aki beszél nyelveket. Azokat az előadásokat pedig, amelyek magyar neyelvűek voltak, angol nyelven feliratozták.
– Sajnos az utca emberei mellé nem állíthatunk tolmácsot – fogalmazott Barázda Eszter. – Ez az egész ország gondja, hogy nem beszélünk idegen nyelveket.
A külföldi vendégek száma egyébként nőtt, a szervezők később tudnak pontosabb számokat mondani.

Két év múlva jönnek a magyar operák

„A zene várost épít” - hirdeti az operafesztivál szlogenje már nyolcadik éve.
Az operafesztivál azzal a céllal született meg 2001-ben, hogy Miskolcot és a térséget bekapcsolja a nemzetközi kulturális élet vérkeringésébe és a zeneművészet fellegvárává tegye a várost, tudtuk meg Barázda Esztertől, az Operafesztivál Kht. sajtószóvivőjétől. Ma a nemzetközi zenei életben a „Bartók +…”-t közép-kelet európai operamustraként és a legmeghatározóbb Bartók-fesztiválként tartják számon.

Várost épít

„A zene várost épít” - hirdeti az operafesztivál szlogenje már évek óta. A szervezők és a város polgárai bíznak abban, hogy Miskolc a kultúra segítségével kiemeli önmagát „a vas és acél országának rozsdatemetőjéből”, és a nagy fesztiválvárosok sorába léphet, emelte ki a szóvivő. A fesztivál fő helyszíne az öt játszóhellyel rendelkező Miskolci Nemzeti Színház. A rendezvény azonban hamar „kinőtte” az épületet, így a város számtalan helyszínén és a megye több településén csendült föl a zene.
A fesztivál nagy gondot fordít a Bartók-életmű bemutatására. Évről-évre hangzanak el színpadi művei különböző rendezésekben és világhírű művészek tolmácsolásában.

Magyar operák is

Az operafesztiválnak hosszú távú perspektívája van. Ezt már Bátor Tamás fesztiváligazgató mondta lapunknak. 2009-ben Bartók mellett Bécs, 2010-ben pedig Európa kulturális kincsei kerülnek sorra. A vezetés ugyanis számított arra, hogy Miskolc lesz ebben az évben Európa Kulturális Fővárosa (ami nem így lett), és ezért tervbe vette az európai országok kultúrájának, főleg zenéjének bemutatását. Ekkor kerülnek majd előtérbe magyar operák is Erkel Ferenccel az élen. 2011-ben aztán újra kezdődik a sor a nagy operaszerzőkkel, Verdivel, Puccinivel, Mozarttal. Érdekesség még, hogy ekkor épp Liiszt-év lesz, így Liszt Ferenc műveit is megismerheti, a közönség.