Fotók: A doni áttörésre emlékeztek Debrecenben

Debrecen - A rosszul felszerelt magyar csapatok súlyos véráldozatokat vállalva küzdöttek a szovjet túlerővel.

– A második világháborúban, a Szovjetunióban, a Don-kanyarban elszenvedett magyar veszteség a magyar történelemben egyedülálló. Soha egyetlen csata sem járt ekkora véráldozattal mint a Voronyezs környéki harcok – kezdte beszédét Pósán László történész, országgyűlési képviselő a debreceni Medgyessy sétányon, a doni áttörés 75. évfordulója alkalmából, a világháborús emlékműnél pénteken tartott rendezvényen. Az „Adjátok vissza a hegyeimet!” Alapítvány megemlékezésén a szónok úgy vélekedett, hogy a magyar honvédek a vereség ellenére is minden elismerést megérdemelnek.

Román közreműködéssel

Pósán László elmondta: a Szovjetunió elleni háború tervezésekor a németek nem számoltak magyar részvétellel. Úgy gondolkodtak, hogy Magyarország a bolsevizmus elleni harcát már 1919-ben megvívta, amikor Kun Béláékat elzavarták.

Fotó: Derencsényi István

A II. világháború kezdetén hazánknak nem voltak területi követelései a Szovjetunióval szemben, Kárpátalja akkoriban Csehszlovákiához tartozott. A németek a finnek és a románok támogatásában bíztak – vázolta Pósán László. Kifejtette: Németország a moszkvai vereség után kérte Magyarországot arra, hogy vegyen részt a harcokban. A románok akkor 18 hadosztályt ajánlottak fel erre a célra, és kikötötték, a magyarok is ugyanekkora haderővel csatlakozzanak az 1942-es offenzívához. Attól féltek, hogy ha ez nem így lesz, Magyarország Dél-Erdélyt is megszállja. Ezek után hazánk formálisan önként csatlakozott a hadjárathoz.

Pósán László ezután arról beszélt, hogy a 2. magyar hadsereg élére Jány Gusztáv vezérezredest nevezték ki. A sereg összlétszáma a kiküldés idején 200 ezer fő körül lehetett. A rájuk bízott frontszakasz hossza viszont meghaladta a 200 kilométert, amit jóval nagyobb erőkkel kellett volna védeni. A csapatok több mint fél évig állóháborút folytattak – fejtette ki Pósán László.

Hitler nem engedte

A szónok arra emlékeztetett, hogy 1942 őszétől az angol és az amerikai támogatásnak köszönhetően a szovjet hadsereg rengeteg új, jó fegyverhez jutott. A magyar hadsereg ezzel szemben rossz felszereléssel rendelkezett, például mindössze 500 méterenként volt csak egy-egy géppuskájuk. Ráadásul 1942–1943 telén gyakran mindössze -30, -40 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. A szovjetek tisztában voltak azzal, hogy hol a leggyengébb az ellenállás, ezért választották támadásuk helyszínéül a németek szövetségeseit. Mivel Hitler megtiltotta a visszavonulást a jelentős túlerő elől, az 1943. január 12-én megindult nagy szovjet offenzíva tíz nap alatt szétzúzta a 2. magyar hadsereget. A magyar csapatok embervesztesége a 100 ezer főhöz közelített – vont mérleget Pósán László.

Fotó: Derencsényi István

A történész, országgyűlési képviselő arról is beszélt, hogy Jány Gusztáv vezérezredest a magyar népbíróság a II. világháború után halálra ítélte, és 1947-ben kivégezték. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette őt, de katonai rendfokozatát mai napig nem kapta vissza.

A megemlékezés végén a megjelentek koszorúkat, mécseseket, virágokat helyeztek el a világháborús emlékmű talapzatán.

HBN-OCs

[related-post post_id="3734229"]