Ez kell a népnek? Sokbőröndnyi hazugság

Debrecen - Nem közvetít egyebet, mint a legolcsóbb szappanoperákból ismert, egymás kibabrálására tett kísérletek sorát.

A budapesti Fre­goli Színház nem először járt a cívisvárosban január 29-én este. A főleg a szórakoztató műfajokra specializálódott társulat ezúttal a Vasutas Művelődési Központba érkezett a Hőguta című előadásával. A teátrum oszlopos tagja, Magyar Attila rendezésének ismertetője alapján túlságosan mély intellektuális kalandra és élményre nem számítottam. De a produkció sajnos minden várakozásomat alulmúlta.

Fókuszban a hazugság

Elöljáróban bátorkodom feltenni azt a kérdést, hogy vajon mit várhatunk egy olyan történettől, amelynek már az első pár percéből is az derül ki: minden szereplőjének, minden emberi viszonyának, minden történetszálának az a lényege, hogyan hazudjunk a másiknak, hogyan verjük át, lopjuk meg egymást. A spanyolországi luxushotelbe érkező házaspár nőtagja, Fay (Szőlőskei Tímea) ugyanis egy színészeket közvetítő iroda titkárnőjeként az egyik színművész által visszamondott utazásra „harap rá”. Mégpedig úgy, hogy azt gondolja: ha a színész lemondta a nyaralást, neki joga van azt „ingyen és bérmentve” kölcsönvenni. Így, a főnökét is „félretájékoztatva” jut el a férjével (Magyar Attila) a mesés tengerparti szállodába, egy piros bőrönddel.

A lopás is képbe kerül

A Fay részéről más pénzén igénybe vett, ám emiatt benne semmifajta lelkiismeret-furdalást nem keltő, szerinte mesésnek induló nyaralást azonban hamar beárnyékolja, hogy a piros bőrönd nem a férj törölközőjét és parfümjét tartalmazza, hanem egy halom pénzt. A bőrönd tehát egyezik, csak a tartalma nem. Mire a férj rájön, hogy nyilván a repülőtéren cserélte össze valaki poggyászával váratlanul beállít az eredetileg az utat lefoglaló színész, Howard Bust (Szakács Tibor) a szeretőjével, a nála legalább harminc évvel fiatalabb Doddyval (Trecskó Zsófia). Szintén egy piros bőrönddel, s ugyancsak hazugságcsíkot húzva maga után. Hiszen Howardnak felesége van, aki a férje spanyolországi titkos légyottjáról nyilván semmit sem sejt. Az eddig is meglehetős erkölcsi fertőben úszó történet inmorális mondanivalóját tovább tetézi, hogy amikor a két pár szembesül a pénz jelenlétével – bárhogyan is került az hozzájuk –, eszük ágában sincs azzal, mondjuk, a rendőrségen jelentkezni. Egyedül Fay az, akiben ez a lehetőség felsejlik, de aztán a pénzéhség őt is a többiek véleményével egyező irányba viszi. A „lóvé” megtartása, azaz a gyors meggazdagodás lehetősége felé.

Ez lenne szórakoztató?

Az eddig felvázoltakkal „mindössze” egy problémám van: ugyan, árulja már el nekem valaki, hogy egy vígjátéknak aposztrofált, szórakoztatónak szánt darab miért kell, hogy ilyen silány emberi minőségeket tárjon a nézők elé? S persze, miért van az, hogy a közönség számára – látva a művelődési házban erre a darabra kíváncsi tömeget, és hallva a kacagásukat – az a természetes, hogy manapság így bánnak egymással az emberek, a házastársak? Hol, mikor vált elfogadottá az egymás semmibevétele, átverése, lenyúlása? Vajon a bulvármédia előretörése, a silány sorozatok uralma óta? Mert ez a színdarab sem közvetít egyebet, mint a legolcsóbb szappanoperákból ismert, egymás kibabrálására tett kísérletek sokaságát. Hát, kérem szépen, ha az emberek manapság ezt tartják művészetnek, s ilyesmin szórakoznak, akkor óriási a baj.

A színészek is asszisztálnak

Mindezt tetézi az a kiábrándító színpadi jelenlét, amely egy-két pillanatot, felvillanást, illetve a feleséget alakító Szőlőskei Tímea többiekhez képest üdítően visszafogott játékát kivéve, minden szereplőt jellemez. Ordítoznak, hüledeznek, ripacskodnak, amit egy ideig még érteni is véltem: hisz mint kiderül, meglehetősen korlátolt, buta embereket alakítanak, illetve Howard esetében egy semmiféle tehetséggel sem rendelkező, magát mégis zseninek érző színésszel állunk szemben. Ám amikor a történet újabb szereplővel, s egy újabb piros bőrönddel bővül, és az eddigi slamasztika résztvevői már csak azzal vannak elfoglalva, hogy a másik pár, és új szereplő elől – aki akár a pénzt ellopó bűnöző is lehet – hogyan tudják elrejteni maguk számára a pénzt, illetve mindezt a „kalandot” hogyan tudják élve megúszni, az eddig sem túl meggyőző színészi játék újabb csorbát szenved.

Magyar Attila a Bermuda háromszög című Fregoli-előadásban | Fotó: Molnár Péter

Howard ugyanis kitalálja, hogy a másik párt azzal ijeszti meg, hogy színészként beöltözik a csak „veszett kutyaként” emlegetett rablógyilkosnak. S ezt a fejébe harisnyát húzó figurát látva, tehát újabb borzalmasan giccses túlzásokkal találkozva döbbentem rá arra, hogy amikor Szakács Tibor a meghasonlott színészt, Howardot alakítja, illetve, amikor „színészként” színészkedve újabb figura bőrébe bújik, abban nincs semmi különbség. Csak addigi önmagát gúnyolja ki – még inkább.

A vége már teljesen érdektelen

Mindezzel szembesülve, bevallom őszintén, már egyáltalán nem tudott lekötni, hogy a továbbiakban mi történik a „nyaralókkal”, s mi lesz a lopott pénz sorsa. Már nem érdekelt, hogy a két pár annyira buta, hogy nemcsak a bőröndjeit, de a rablót (Virág László) is képes összecserélni a nyomozóval (Czakó Ádám). S hogy miért nem? Mert mindegy, érdektelen, hogy melyik színész melyik figurát alakítja. Hogy valójában ki játssza a bűnözőt és ki a nyomozót. Hiszen kinézetbéli különbségeik ellenére – a klisékre épülő színészi játékuk miatt – valóban felcserélhetőkké válnak egymással.

Csalódtam

Végezetül, még egyszer meg szeretném kérdezni: tényleg erre van szüksége a szórakozni vágyó rétegnek kis hazánkban? Tényleg minden érték kiveszni látszik a világunkból? Tényleg csak az a lényeg, hogy a másikat hol, s hogyan verhetjük át a magunk meggazdagodása, boldogulása érdekében minél gyorsabban? Mert ha igen, akkor nemcsak, hogy nagy baj van, de úgy érzem, mentenünk is kell a menthetőt. Ezért azt javaslom mindazok számára, akikből még nem veszett ki minden erkölcsi érzék, másra, szebbre, jobbra vágynak, hogy bújjanak be egy klasszikus 19. századi regénnyel a pokróc alá, s olvassanak, mert abban, garantálom, hogy nem fognak csalódni.

- Gyürky Katalin -

Alkotók

Szereplők:

Rendező: Magyar Attila