Debrecen hírei

2018.02.14. 08:03

Kortalan szerelem: az adószedő, a rab és a levéltáros

Hajdú-Bihar - A szerelem történelmi és életkortól, társadalmi hovatartozástól függetlenül megihlette a férfiakat és nőket. Évszázados történetek Bihar vármegyéből című sorozatunk legújabb része.

Hajdú-Bihar - A szerelem történelmi és életkortól, társadalmi hovatartozástól függetlenül megihlette a férfiakat és nőket. Évszázados történetek Bihar vármegyéből című sorozatunk legújabb része.

Bihar vármegye levéltárában alapvetően hivatalos iratok találhatóak, ezért viszonylag ritkák a versek, de azért akadnak, sőt, olykor a háttértörténetek sem érdektelenek.

Az adószedő

Általános tapasztalat régebben keletkezett iratoknál, hogy a borítókra, előzékekre, hátlapokra, vagy éppen oldalszélekre kerültek igazán fontos vagy érdekes feljegyzések. Fekete György, Bihar vármegye perceptora (adószedője) 1727. február 19-én Váradolasziban, a vármegye részgyűlésén benyújtott – előző havi háziadó bevételt tartalmazó – lajstrom piszkozatának borítólapjára néhány gazdasági feljegyzés és számítás közé jegyezte le igazán romantikus gondolatait:

„Te vagy szívem – csak elhiszem – mindeneknél szebb,

Én is azért nem csudálom, hogy nékem kedves vagy.

Szeretni téged őrizlek, de ugyan mégis kedvellek.”

Csak remélhetjük, hogy a vers által megszólított hölgy a megfogalmazást követően – belátható időn belül – értesült a perceptor gondolatairól.

A rab

A Püspökiben lakó Krucsó Jánost 1768-ban társaival együtt – többek között – emberölés vádjával tartóztatták le. A csapszéki szóváltást követő szomorú kimenetelű cselekményben magát ártatlannak valló nemes ifjú a tömlöcben két kis füzetbe szerelmes versek sorozatát jegyezte le. A nehezen olvasható, egyszerű nyelvezetű – de belső rímekben, alliterációkban gazdag – sorok a szerelmes rab fájdalmát tükrözik:

„Színes szívvel szeretni, testét kínnak kitenni, Tőrbe menni, zárva lenni, mézet venni, mérget enni, Humoromhoz nem férhet, senki sem kényszeríthet... Sokat jártam, sokat vártam, sokat áztam, sokat fáztam,

Állhatatlan szívedért, érdemetlen testedért.”

Krucsó János ráadásul a tömlöcben tudta meg, hogy szerelme elhagyta egy „nímetért.”

Illusztráció: Pixabay

A rab ebbéli bánatát is rímekbe foglalta, s az új kapcsolatot gyakorlati oldalról közelítette meg (a német férfi nadrágjával példálózva):

„Csaknem elájultam, midőn hallottam,

Hogy nímetet szeretsz, eliszonyodtam.

Magyartul elpártolásod higyjed még megbánod,

Hogy bugyogót megszeretted, még megutálod

Midőn foldozgatod, akkor megbánod.

De rossz az olyan szív, az ki beveszi,

Hogy nímetet szeret, cselédje neki.”

A rabköltészet a tömlöcben bizonyára nem mindennapos dolog lehetett, hiszen a verses füzeteket csatolták a hosszan elhúzódó ügy hivatalos dokumentumai mellé.

A levéltáros

Osváth Lajos keltezetlen – de vélhetően ifjúkori – vallomásai a későbbi vármegyei főlevéltárnok szerelmi csalódásából fakadó bánatának adnak hangot. Az egyszerű rímeket tartalmazó versekben gyakran előfordul, hogy a rímelő sorok után – az érzelmi hangulat kifejezéseként – egy-egy rímnélküli sor töri meg a versbéli „tökéletességet.” A csalfa „szép szőke lány” kezdetben Osváthot is „hívogatja,” később azonban mégis mást választ:

„Megkondult a múlt napokban/Templomunk harangja.

Oltár előtt egy szőke lány/Fehér ruha van rajta.

„Mindörökre” – mondta szava…/Felhangzott az égre.

Az az egy szó a szívemet/mindörökre össze-vissza tépte.”

A kilenc versből álló ciklust a precíz levéltáros utóbb letisztázta, átmásolta s elhelyezte személyes feljegyzései közt.

„Non verba, sed facta” – nem szavakkal, hanem tettekkel, tartja a latin mondás. A levéltári iratok tanúsága szerint is az érzelmek a különböző kötöttségeket: társadalmi konvenciókat, szokásokat, erkölcsi és jogi normákat áthidalva, megkerülve végül gyakran kiteljesedtek, még ha ennek nem is maradtak – a fentebbiekhez hasonló – írásba foglalt emlékei.

- Szálkai Tamás, levéltáros -


Így ismerkedtek egykor

Minden bimbódzó kapcsolat az ismerkedéssel indul. Általánosan elmondható, hogy akár még száz éve is a hétköznapok során több közösségi esemény kínált erre lehetőséget, mint manapság. A mezőgazdasági munkák kapcsán különösen az aratás, a szüret, a fonás (a fonó) említhető, emellett a falusi lakodalmak és különböző táncmulatságok, valamint a nagyobb sokadalmak, vásárok is megfelelő alkalmat teremthettek az ismerkedésre.


[related-post post_id="3762690"]

[related-post post_id="3727009"]

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!