Az újjászülető fa építészete

Debrecen – A fa minden életszakaszában hasznos, soha nem tekinthető szemétnek, és soha nem szemetel – ez csupán egyik eleme annak a(z élet)szemléletnek, mely az észt építészeti kultúra és a fa kapcsolatát meghatározza. Egyebek közt ezzel szembesülhetünk A fa az észt építészetben című kiállításon, melyet China Tibor, Debrecen főépítésze tárt a közönség elé csütörtökön a Modem fogadóterében.

A Modem fogadóterében április 29-ig megtekinthető tárlat – mely az Észt Erdőgazdálkodási és Faipari Szövetség összeállításán alapul – csaknem negyven színes tablón mutatja be, miképpen ragaszkodnak az észtek ehhez a több évezrede kedvelt építőanyaghoz, annak végessége ellenére.

Megnyitóbeszédében China Tibor, Debrecen főépítésze utalt arra, hogy az észak-európai kultúrkörben nagy hagyománya van a természetközeliségnek, a természet tiszteletének és a tájjal való békés együttélésnek, sőt, az élet utáni épített lenyomat: a temetőkultúra is szorosan, de alázatosan viszonyul a mindenütt jelenlévő erdei környezethez. – Ez a természetben való feloldódás életstílus is. Az észt népesség nagy részének van vidéki háza, nyaralója, s ezek mintegy önálló műfajt teremtve színvonalban magasan fölötte állnak a mi, úgymond zárt kertépítészeti kultúránknak. Más szabadidős tevékenység is kapcsolódik a tájhoz, a vidékhez: a szaunakultusz, illetve a finnekhez hasonlóan a vízi sport; ezek közül mindnek a nyomát láthatjuk ezen a kiállításon – mutatott rá a főépítész.

A Lego is így kezdte

– A fa minden életszakaszában hasznos. Az élő fa gyümölcsöt terem, árnyat ad, élőhelyet; gyermekeknek kihívást jelent a megmászása. Helyet jelöl ki, ami mellé letelepedhetünk, ahol beszélgethetünk, ahová behúzódhatunk az eső vagy nap elől, vagy éppen belevéshetjük kedvesünk monogramját egy jókora szívvel és nyílvesszővel. A fa holtában is hasznos, soha nem tekinthető szemétnek, és a fa soha nem szemetel. Elvékonyodó ágrendszere a tökéletes tartószerkezet élő modellje – hallhattuk China Tibortól, azzal együtt: ennek az anyagnak az ihlető mivoltára az is jó példa, hogy a Lego gyár az 1930-as években fajátékokkal indult.

Újra és újra felfedezik

A szakember arról is szólt: Észtországban a volt szovjet tagállamokhoz képest magas számban maradtak meg fából készült épületek, melyek közül a legrégebbi, amelyik még áll, a 17. században épült. Ez építészettörténeti léptékben nem hosszú idő. Tehát a fa magában hordozza a végességet – ennek ellenére a jelenkorban fellelhető számtalan pragmatikus, korszerű anyaghasználati lehetőség helyett az észtek ragaszkodnak, kötődnek ehhez az anyaghoz, újra és újra felfedezik, kísérleteznek vele, feszegetik a határait. – Ez utóbbit mi sem példázza jobban, mint Bergenben (ez ugyan Norvégia területén van) a fa tartószerkezeti konstrukcióban felépített, 14 emeletes, lakófunkciójú toronyház. Az anyaggal kedvtelve játszanak, szeretettel és tisztelettel állnak hozzá, bármely épülettípus esetében képesek meggyőző módon alkalmazni, kívül és belül egyaránt – részletezte az előadó.

China Tibor hangsúlyozta: azt, hogy a bemutatott példákban nagyon erősen jelen van a múltban gyökerező építészeti folytonosság, nemcsak az anyaghasználat illusztrálja, hanem a formavilág is – ezt szintén nyomon követhetjük a tárlatot megtekintve.

FGY

Az észt hét további programjában a következő filmeket vetítik a Modem multimédia-termében, ingyenesen:

április 6., 18.00: A bácsi, aki hasonlít rám (észt játékfilm, 2017, 100′)

április 7., 18.00: November (észt–holland–lengyel játékfilm, 2017, 112′)

április 8., 18.00: A lánc vége (észt játékfilm, 2017, 81′)

Az észt hetet az Észt Intézet szervezi a Szimplafilmmel közösen, Debrecenben együttműködő partnerük a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara.