Ütközés a társadalommal, elvárásokkal

Debrecen - Miskin ösztönös jóság-keresése vágyálom és kényelmetlenség a polgári világ számára. Interjú Sardar Tagirovsky rendezővel.

Sardar Tagirovskyra rákészülnek a színházak. Mondhatni, mindenre felkészítik a társulatot. Így volt ez a Csokonai Színházban is, ahol Dosztojevszkij A félkegyelműjét Idióta címen állítja színpadra. A Kazanyban született fiatal rendező egyáltalán nem szokványos módszerekkel dolgozik. Megpróbálja olyan helyzetekbe, játékokba hozni a színészeket, amelyek arra hivatottak, hogy előhívják az érzelmeiket, felszabadítsák a képzeletüket. Szeretné megéreztetni velük, hogyan ne kreáljanak karaktereket. Tagirovsky a 90-es évek óta él Magyarországon. Tanult a Shakespeare Színművészeti Akadémián, a Budapest Bábszínház stúdiójában, Budapesten és Rómában Paolo Antonio Simioninál. Kísérletezett rendezéssel és színészettel. Első hivatalos színházi munkája, a Sepsiszentgyörgyön rendezett Meggyeskert a 2015-ös POSZT-on elnyerte a közönségzsűri díját. 2016-ban megkapta a 35 év alatti rendezőnek járó Játéktér-díjat Erdélyben.

Szabad utat kaptál és te ajánlottad a Félkegyelműt. Miért épp ezt a művet?

Mert az orosz világ közel áll hozzám, abban a kultúrában nevelkedtem. Személyesnek érzem az idiótának a világgal való viszonyát, és szembenállását a társadalommal. Szabad utat kaptam arra, hogy én mit hoznék, mit szeretnék.

Szerinted vannak hősök? Vagy most az antihősök korát éljük? Miskin kicsoda?

Miskin egy kényelmetlen pontja a társadalomnak. Ilyen értelemben antihős. Tulajdonképpen szinte feleslegesnek tűnik a társadalom számára. A regény elején majdnem úgy néz ki, mint egy hajléktalan, és alig van valamije. Egy olyan alak, akitől mindannyian megijednénk. Aki miatt féltenénk a polgári jólétünket. Szerintem mindannyiunkban ott a miskinség: a vágy, hogy megpróbáljuk naivan és tisztán kezelni a helyzeteket, mindenféle elvárás nélkül. Tulajdonképpen Miskin ilyen értelemben egy idea, egy nem létező jó embernek az ideája. Egy Don Quijote, aki a lovagkorba akarja visszavinni a világot. Miskin, a maga módján behozza a hercegséget a társadalomba, ahol hihet abban az ember, hogy ha jól cselekszik, akkor elnyeri jutalmát. Persze, feltevődik a kérdés: Mi az, hogy jó? Nincs recept.

Manapság a színház egyre inkább elmozdul az összművészet irányába. Ha Miskin herceg, vagyis az idióta analógiája a színész, akkor az előadás sem pusztán színházi előadás, hanem összművészeti alkotás. Mert az idióta olyan, mint egy művész, aki nehezen illik bele a rendszerbe, folyamatosan érzékeli a társadalom részéről a játszmákat. Az előadás kísérlet arra, hogy mint „idióták” tetten érjük az összművészeti elemeket egy szokványosnak tűnő polgári szalonban, színházi előadásban.

Menet közben alakul a szövegkönyv, illetve az előadásnak a struktúrája?

Megpróbálok egy-két erős érzetet kibontani ebben a darabban. Például, hogy engem mint olvasót, hogyan érintett meg ez a regény. De közben ismerkedem a hely érzetével, nemcsak színházi, hanem városi értelemben is, és az emberekkel. Hagyom, hogy inspiráljanak a színészek, mert azáltal, hogy testet adnak a mi képzeletünknek, sokszor valami olyat tudnak kibontani, amire nem is gondolnánk. És ez a színésznek is erőt adhat, mert neki is van egy alkotási folyamata. Ahogy haladunk előre a darabban, egyre inkább Miskin rögeszméje a lényeg. Kívülről befelé haladunk, a férfiak uralta társadalom a felszín, utána látjuk meg, hogy ez mit takar – társadalmi kérdések a szex és a halál témáiban gyökereznek. Tulajdonképpen arra teszek kísérletet, hogy ütköztetem az idiótát, nemcsak az orosz arisztokrata társadalommal, hanem a társadalom és a szakma elvárásaival, illetve a bennem lévő elvárásokkal is. Az Idióta számomra egy ütközés a társadalommal, a művészi struktúrával a művészetért, a szépségért.

- Adorján Beáta -

Az Idióta premierje április 27-én 19 órától lesz a Víg Kamaraszínházban.