Olvasói levél: Amit a múltból tanulni lehet

Debrecen - A Debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 5 diákja és 3 tanára március 4. és 10. között Sepsiszentgyörgyön vett részt diáktalálkozón finn, török, portugál és erdélyi magyar diákok részvételével.

Útban Sepsiszentgyörgy felé megálltunk Fehéregyházán, és megkoszorúztuk Petőfi Sándor emlékművét, ezzel is tisztelegve 1848 hősei előtt.

A találkozó során a diákok prezentációk formájában angol nyelven mutatták be ismereteiket a második világháborúról és a holokausztról, azokról a 20. századi eseményekről, amelyeknek nem szabad újra megismétlődniük. A projekt célja ugyanis szembesülni a múlttal, és megtervezni a jövőt, ahogyan élni szeretnénk Európában.

Minden ország másképpen dolgozta fel a témát, hiszen mindenkit másképpen érintettek az események: a finnek inkább az orosz-finn viszályt emelték ki; a portugálok a témáról szóló könyveket dolgozták fel, hiszen őket annyira közvetlenül nem érintette a világháború; a törökök is irodalmi oldalról, illetve az eseményekhez kapcsolódó és Törökországban menedéket találó személy oldaláról vizsgálták a témát; a leginkább érintett Székelyföld és Magyarország volt, ezért mi az események, az áldozatok, az irodalom és a film oldaláról közelítettük meg a történteket. A program során végigjártuk Sepsiszentgyörgy világháborús és holokauszthoz kapcsolódó emlékhelyeit, egy eseményeket átélt bácsi mesélt a városban történtekről, majd gyertyát gyújtottunk az elhurcolt és elhunyt gyerekek emlékére. A brassói kirándulásunk során is megnéztük a holokauszt emlékművét, majd a zsinagógában hallgattunk meg egy rövid előadást. Látogatást tettünk Törcsváron is, ahol kerestük Drakula nyomait, de végül csak a „horrorházban” találtunk rá, ahonnan nagy sikongatással menekültek ki a gyerekek.

A közös munka mellett a diákok tanultak táncokat, részt vettek román nyelvórán, volt több közösségépítő játék, meglátogattuk a Székely Nemzeti Múzeumot, a Bod Péter Megyei Könyvtárat, a Míves Házban nemezeltünk, Csernátonban, a székely fejfákkal, a skanzennel ismerkedtünk, és a jeges Szent Anna tóhoz is ellátogattunk. Ott még fél méteres hó volt, amit még a medvék sem bírnak, így nem tudtunk csoportképet készíteni velük.

A diákokat fogadó családok nagy-nagy szeretettel gondoskodtak fogadott fiaikról és lányaikról, melyet hálásan köszönünk, ahogyan a nagyszerű szervezést is.

- Seressné Barta Ibolya, tanár -