Olvasói levél: Tényeket várok

Debrecen - Nemrégen voltam (telt házas teremben) a Debreceni Akadémiai Bizottság szimpóziumán, melynek címe: A honfoglalók származása genetikai és nyelvészeti adatok alapján.

Úgy gondoltam (remélem, mások is), ahogy Petőfi: „Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet”. A hallgatóság várta a vélemények összeütköztetését. Váci Mihállyal szólva: Még nem elég! „És nem elég akarni: / De tenni, tenni kell!”

De sajnos, hiába!

Volt előadó, aki az I. Vatikáni Zsinaton érezte magát és a pápai tévedhetetlenség dogmáját olvasta fel. Előre dőltem a székben, mikor egy felszólaló, az azonos fogalmak lehetőségét szorgalmazta.

Mint érdeklődő, tényeket várok a nyelvésztől: van-e hangfelvétel a honfoglaló magyarok beszédjéből és az akkor élő népek beszédjéből? Van-e eredeti írásos anyag a magyar és a vándorló népektől?

A történésztől várom a hamisítatlan igazságot, hogy mikor, ki merre vándorolt. A régésztől a pontos időt a leletről (csont, stb.). Ha a régész tévedhetetlen (időben) vizsgálható anyagot ad át elemzésre a genetikusnak, akkor érdemes folytatni a vitát.

„Mert itt van már a Kánaán!” Ezután csak arról vitázhatunk, hogy elegendő mennyiségű anyagot vizsgáltak-e meg?

Vörösmarty Mihállyal: „Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

- Antal János, Debrecen -