Hiánypótló cikk az erdőssztyeppekről

Debrecen - A vegetációtudományi szakma egyik vezető lapjában, az Applied Vegetation Science-ben publikált az erdősztyeppekről szóló átfogó szintézist a Debreceni Egyetem MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportja.

Az erdőssztyeppeket kiemelkedően nagy élőhelyi sokféleség jellemzi. Szerkezetüket és fajösszetételüket tekintve egyaránt a legösszetettebb a mérsékelt égövi élő rendszerek közé tartoznak. Különböző típusú és változó kiterjedésű fás és fátlan társulások és a köztük húzódó szegélyek időben és térben összefüggő és komplex rendszere alkotja ezt a közösséget. Hatalmas kiterjedésben változatos felszínű és éghajlatú területeket borítanak. Kiemelkedően magas a természetvédelmi jelentőségük és biológiai sokféleségük; magas a ritka, vagy bennszülött fajok aránya, valamint gazdasági és kulturális szerepük is meghatározó. A Közel- és Közép-Keleten nagy arányban nyújtanak menedéket a gazdasági haszonnövények vad rokonainak, például a vadonélő gyümölcsfafajoknak és -alakoknak.

Az eurázsiai erdőssztyeppek jellemzőiről, illetve az őket fenyegető veszélyről írtak hiánypótló szintéziscikkükben a Debreceni Egyetemen, az MTA Ökológiai Kutatóközpontban, a Szegedi Tudományegyetemen és a programban érintett további külföldi intézményeikben dolgozó kutatók.

- Bár az erdőssztyeppek növényzetére vonatkozó esettanulmányok száma gyorsan emelkedik, a szintéziscikk megjelenéséig nem volt egyértelmű a meghatározásuk, vitatottak voltak az előfordulási viszonyaik, valamint hiányzott elterjedésük földrész léptékű áttekintése. E problémákat szerettük volna orvosolni az Applied Vegetation Science című szaklapban megjelent közleménnyel – tájékoztatta a hirek.unideb.hu-t Török Péter, a kutatócsoport vezetője, a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének docense.

Az erdőssztyeppek természetvédelmi helyzete a művelésbevonás és a nagyfokú élőhelypusztulás miatt aggasztó, amihez sok helyen nem megfelelő, többnyire csak papíron létező védelem társul. Nyugat-Szibériában és Belső-Ázsiában a helyzet lényegesen kedvezőbb; itt a mezőgazdasági művelésbe vonás sokkal később kezdődött, így jelentős kiterjedésben maradtak fenn természetes és természetközeli állapotú erdőssztyeppek.

A klímaváltozás hatására az erdőssztyeppekben számítani lehet a meglevő élőhelyek fajösszetételének átalakulására, a fás és fátlan élőhelyek arányának megváltozására, és akár magának az erdőssztyeppzónának az elmozdulására is. A növényzet reakciójának előrejelzését nehezíti az a tény, hogy a klímaváltozás számos más tényezővel kölcsönhatásban fejti ki hatását.

A kutatócsoport eredményei hozzájárulhatnak a konkrét természetvédelmi intézkedések tervezéséhez is. További kutatásokat igényel annak meghatározása, hogy hol reális a jelenlegi állapot megőrzése, és hol kell és lehet aktív beavatkozások segítségével támogatni ezeknek az élőhelyeknek a megőrzését.

A cikk a Magyar Tudományos Akadémia publikációs támogatásának köszönhetően szabadon hozzáférhető, és letölthető a folyóirat honlapjáról.

- Debreceni Egyetem -