Évszázada szolgálja a régiót

Debrecen - A háborúkban többször is lefoglalták az iskola épületét katonai célokra.

Az 1956. október 23-ai események mellett az intézmény alapításának 115. évfordulójára is emlékeztek a Hallássérültek Egységes Gyógy­pedagógiai Módszertani Intézménye, Óvoda, Általános Iskola és Kollégium növendékei pénteken. Ebből az alkalomból Pásku Tibor igazgató elevenítette fel az intézmény történetét.

Folyamatosan nőtt a létszám

Szavai szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903 júliusában Gácsér Józsefet, a siketnémák váci iskolájának tanárát kirendelte Debrecenbe, és megbízta az intézet szervezésével és vezetésével. A városi tanács az intézményt a Csapó utca 35. szám alatt lévő házban helyezte el (ez a mai Fórummal szemben lévő területen állt). Az iskola tanulói 1903. október 12-én érkeztek meg, így október 13-án két csoportban megkezdődött a tanítás. Az alsós tanulókat internátusban, a felsősöket pedig a városban egyes családoknál helyezték el. Így az iskola nemcsak a Debrecenben élő tanulókat tudta fogadni, hanem olyanokat is, akik távolabb laktak.

A miniszter rendelkezése alapján a debreceni intézethez Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy vármegyék, Debrecen és Szatmárnémeti szabad királyi városok tartoztak.

A folyamatos létszámemelkedés miatt a városi tanács új iskola építéséről döntött. A jelenlegi épületet 1913. szeptember 15-én adták át. Az 1914 júliusában kezdődő I. világháború nehéz helyzetbe hozta az intézetet. Elsősöket nem vettek fel, a férfi tanárok egy részét behívták katonának. A háború alatt az első igazgató, Gácsér József hosszas betegség után 1915 júniusában elhunyt. Az 1916/1917-es tanév megkezdődött ugyan, de a háború alakulása miatt a hadvezetőség az intézetet kórház céljára lefoglalta, és a tanárokat, tanulókat kilakoltatta.

Az 1920-as évek végére a magyar gazdasággal együtt az intézet is kiheverte az I. világháború negatív gazdasági következményeit. Ekkora azonban már kezdett érezhetővé válni a gazdasági világválság hatása. Takarékossági intézkedéseket vezettek be, s mire a gazdasági válságból kilábalt az intézmény, kitört a II. világháború.

A katonai behívások miatt cserélődött a nevelőtestület, egyre inkább fogytak a készletek. 1941 decemberében már katonai alakulatok foglalták le a tantermeket, így az oktatás csak 1942 január közepétől kezdődhetett újra. 1944 folyamán több alkalommal foglalták le az intézmény helyiségeit, leginkább katonai célokra. A háború után ezt az épületet csak 1946 augusztusában adták vissza az oktatásnak. Ebben az évben elkészült az úgynevezett „új épület”, amelyben a betegszobai rész és három tanterem kapott helyet.

1973 nyarán pedig az új, 300 adagos konyhát és az ebédlőt magában foglaló lapos tetejű épületet adták át. 2001-ben felújították a főépületet, és 2003 októberében már a mostani körülmények között ünnepelhették az intézmény 100. évfordulóját.

Óvoda, kollégium is

Pásku Tibor az intézmény tevékenységéről elmondta: az általános iskolai oktatás mellett az 1949/1950-es tanévtől óvodai tagozattal bővült a profilja. Átmenetileg, 1994-től 2013-ig pedagógiai szakszolgálati egység keretében folyt a hallássérült gyermekek korai fejlesztése és integrációs tanácsadása. Napjainkban a korai fejlesztést áttanítással a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat égisze alatt végzik a munkatársak, míg az integráltan nevelkedő tanulók megsegítését utazó gyógypedagógusi tevékenység keretében.

Az utóbbi négy évtizedben már nemcsak a siket (súlyos fokban hallássérült), hanem a nagyothalló gyermekeket is felveszi az intézmény. 2008 szeptemberben megindult a logopédiai általános iskolai oktatás, majd 2009-ben a logopédiai óvodai nevelés. 2016 júniusában elballagott az első logopédiai osztály, így teljes egészében kiépült a nyolc évfolyamos logopédiai általános iskola.

Jelen tanévben 157 általános iskolai tanuló (57 százalékuk logopédiai osztályba jár, 43 százalékuk hallássérült osztályba) 17 iskolai osztályban tanul. Az óvodai egységben három csoportban 21 óvodás nevelkedik. A kollégiumi ellátást 50 iskolai tanuló és kilenc óvodás veszi igénybe.

A tanulólétszám 10 évvel ezelőtt 89 fő volt (csak hallássérültek), így a logopédiai tevékenységnek köszönhetően majdnem megduplázódott, és a prognózis szerint a tanulói létszámnövekedés még folytatódik az elkövetkező években.

HBN

[related-post post_id="3682299"]

[related-post post_id="3653659"]