Kis falunk

Az elszállt évek, s az elhalványult emlékképek most újra életre keltek. A bodaszőlői általános iskola 1968-ban végzett 25 fős osztálya egykori diákjai szeptember 21-én újra összejöttek, de már csak 15-en.Egykori iskolánkban – ma Zeleméry László Általános Iskola – örömmel fogadott és kalauzolt bennünket az Ungvári Ferencné igazgatóhelyettes asszony, köszönet érte! Gorzsás Antal írása.

Rendezvényünket ezek után a Közösségi Házban tartottuk meg. A bevezető köszöntő után felcsendültek Az én csendes kicsiny falum című dallamok. A folytatásban a régen végzettek közül kilenc osztálytársról, s egykori tanárainkról (4-re) már csak egy-egy szál virággal, s néhány búcsúzógondolatban emlékezhettünk meg. Majd a múltat felidéző dallamok közben az 1968-as közös ballagási fotónk kinagyított másolatát kaphatták meg a részvevők. Rendezvényünket énekszóval és citerazenével színesítette egy diáklány Hajdúböszörményből.

A pohárköszöntő utáni vacsorát, poharazgatást, süteményezést követően további visszaemlékezések, beszélgetések folytak. Ezekből kiderült, hogy az élettől sok meleget, de egy-egy esetben oly sok hideget is kaptunk már eddig. Az is kiderült, hogy közülünk is sokan lettek eredményesek az életben, melyhez csakis a tanulás, a kitartás és nagy akaraterő útján vezetett el az utunk, de megérte. Az ünneplő estén sok fotó is készült, s a végén egy kis tánc is a „parkettre került”. Jóérzéssel gazdagabban készültünk a visszaútra, a búcsúzkodást követően a távolabbról érkezettek kicsivel előbb indultak. A nehezen, de mégis összehozott ötven­éves osztálytalálkozónk az esti órákban ért véget. Ez a találkozó a sok jó szándékú, segítő falubeli nélkül nem jöhetett volna létre. Sok-sok köszönet és ölelés érte nekik. Hiszen mi jól tudjuk, hogy az élet ünnepek nélkül olyan, mint a hosszú út megálló nélkül. Megtiszteltetés volt tenni ezért és részesévé lenni e számunkra fontos találkozónak, szép ünneplésnek, amely örök emlék marad számunkra. Köszönet a résztvevőknek, köszönet a segítőknek!

- Gorzsás Antal -