Olvasói levél: Legyen Ön is milliomos?

Debrecen - Vajon hányan emlékeznek arra, hogy mi is volt 2001. március 15-én – a nemzeti ünnepen kívül? Segítek. Csütörtök volt. És este, főműsoridőben az egyik kereskedelmi televíziós csatornán az akkori kvízmester – aki ezt a kitüntető címet azóta is birtokolja, miközben már régóta nincs is a képernyőn – vezetésével vetítették azt a „Legyen Ön is milliomos!” adást, amelyet 2001. február 13-án, kedden vettek fel egy mátyásföldi bevásárlóközpont hátsó traktusában található hatalmas televízióstúdióban.

Hogy honnan tudom ezt ilyen pontosan? Mert sikerült játszanom ebben az adásban. Igen, felültem a „magas székbe”, s hiányos műveltségem ellenére – valahogyan, a legnagyobb igyekezetem ellenére sem mozgok otthonosan a könnyűzene, illetve a kifejezetten amerikai kultúrkör témakörökben – nyertem másfél millió forintot. Bruttó. Mivel adózni kell minden jövedelmünk után, az akkori adózási szabályok miatt, vagy végett nettó 980 ezer forintot utaltak át. Mert adjuk meg a császárnak azt, ami a császáré…

Ugyanis – egyesek szerint – beteges vetélkedő vagyok. 1982 óta, amikor először játszottam a tévében. Akkor még a Szabadság téren volt a Magyar Televízió. És a régi tőzsdepalotában, az aulától balra lehetett akkor megtalálni azt a régi II-es stúdiót, amely talán az utolsó még működő fekete-fehér televíziós műterem volt Európában. Ahol még hatalmas méretű, a 60-as években készült angol kamerákkal vették fel azt a vetélkedőt, amelyben először bontogattam a szárnyaimat.

No, de térjünk vissza a címben szereplő vetélkedőre! Igen, játszottam. Igen, nyertem. Gondoltam, majd lesz még mód és lehetőség javítani! Mert nem rejtem véka alá, nem ez volt a legsikeresebb szereplésem. Az elmúlt hetekben megjelent a másik kereskedelmi csatorna képernyőjén ugyanezen vetélkedő hirdetése és játékostoborzása, csak egy másik játékvezetővel. Még mielőtt bárki bármit is kérdezne, vele is játszottam. Szintén a köztévében, 2008-ban. És nyertem. Bruttó 625 ezer forintot, s ebből is levonták az adót…

Szóval, jelentkeztem a megadott címen. Elvégre lassan nagykorúvá válik az egykori szereplésem. Aztán meglepően hamar kaptam is visszahívást. Egy kellemes női hang kedélyesen elbeszélgetett velem. Természetesen szóba került a rovott vetélkedős múltam. S a hölgy többször is pontosította, hogy valóban játszottam-e ebben a vetélkedőben. Majd megköszönte őszinteségemet, elvégre ez ebben az új sorozatban kizáró tényező. Hogy miért, az nem derült ki. Bár rákérdeztem, választ nem kaptam.

Megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, s emberi hangon elköszönni. Csak reménykedni tudok abban, hogy ez sikerült is. No meg abban is reménykedek, hogy lesz még más vetélkedő is! Mert szeretek játszani. És állítólag még tudok is. Így nem kívánhatok egyebet annak, aki jelentkezik, mint azt: Legyen Ön is milliomos!

- Kovács László, Debrecen -