Debrecen hírei

2018.12.28. 18:29

Átöröklődő pillanatok: beszélgetés a rendezővel

Debrecen - Árkosi Árpád emlékszik mind a százhatvan rendezésére, mégpedig azért, mert mindenki, aki színházcsinálással foglalkozik, egy-egy előadás kapcsán más időbe, más dimenzióba kerül. S ezt a másfajta dimenziót ő képekben, hangulatban, atmoszférában mindig és minden egyes rendezésére lebontva elő tudja hívni magából.

Debrecen - Árkosi Árpád emlékszik mind a százhatvan rendezésére, mégpedig azért, mert mindenki, aki színházcsinálással foglalkozik, egy-egy előadás kapcsán más időbe, más dimenzióba kerül. S ezt a másfajta dimenziót ő képekben, hangulatban, atmoszférában mindig és minden egyes rendezésére lebontva elő tudja hívni magából.

A Csokonai Színház népszerű színművésze, Rác­kevei Anna az idei évadban Kulisszák címmel nyilvános beszélgetésekre invitálja színházi alkotótársait. A beszélgetés-sorozat második részeként, november 29-én este a Debrecenhez ezer szállal kötődő Árkosi Árpád rendező volt a vendége.

A meghívás apropóját ráadásul kettős jubileum adta. Árkosi Árpád nemrég töltötte be 70. életévét, s az est folyamán az a Garay Nagy Tamás is köszöntötte őt, aki idén a 30. évadát kezdte meg színművészként a Csokonai Színházban. A Kulisszákat így nem véletlenül keretezte egy kezdő és egy záró születésnapi meglepetés. A műsor elején Ráckevei Anna „ajándéka” Árkosi Árpád felé egy róla, az eddigi pályafutásáról szóló szöveg felolvasása volt. A színművész a szöveg kapcsán arra kérte Árkosit, hogy bárhol nyugodtan állítsa meg az olvasásban, s egészítse ki a hallottakat. Árkosi Árpád több ponton élt is ezzel a lehetőséggel.

Önironikus megjegyzés

Ráckevei Anna először a pálya mérföldköveit jelentő évszámokat osztotta meg velünk: Árkosi Árpád 1975 és 1979 között Szegeden az ottani egyetemi színpad rendezője, majd a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt, 2004 és 2006 között a Csokonai Színházban dolgozott mint főrendező, 2006-tól pedig szabadúszó rendezőként és elismert szakértőként fesztiválokra is hívják zsűrizni. Árkosi itt megjegyezte: oda hívják zsűrizni, ahol sejtik, hogy tetszeni fog neki a repertoár, tehát ennyit arról, hogy „elismert” szakemberként tekintenek rá. Az önironikus megjegyzést követően Ráckevei Anna így folytatta: Árkosi Árpád nem tartozik egyetlen társulathoz, egyetlen intézményhez sem, így eddig mintegy hatvan színházban dolgozott, s százhatvan előadás színre vitelével büszkélkedhet. Rendezései jelentős része élő, kortárs szerzőtőtől származó szöveg feldolgozását jelenti. A kortársakhoz való kötődése pedig nyilván annak is köszönhető, hogy Árkosit tartják a legolvasottabb magyar rendezőnek, s számtalan drámapályázat bírálójának is felkérik, ahol egyszerre akár 60–70 frissen született alkotást kell a színre vihetőség szempontjából megítélnie.

Ezen kívül Árkosi 2016 óta tagja a Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválja zsűrijének, évek óta a debreceni DESZKA Fesztivál „házi bölcsei” közé tartozik, a 2016/17-es évadban pedig felkérték a Pécsi Országos Színházi Találkozó, azaz a POSZT repertoárjának a válogatására. Árkosi Árpád a POSZT-válogatás kapcsán ismét magához ragadta a szót, s elmondta: ennek az egyébként rengeteg tapasztalattal járó munkának a feszültségeit csak úgy bírta, hogy rengeteg szójátékot talált ki közben. Félelmeire például a PARA-POSZT kifejezést alkalmazta, míg önnönmagát POSZT-TATA-ként aposztrofálta. Minderről egyébként az azévi, 2017-es POSZT-on egy önálló esten is beszámolt Egy válogató naplója címmel.

Szakmai sikerek

Árkosi Árpád mindezért a sokoldalú tevékenységért számos szakmai– és közönségdíjban is részesült. Ráckevei Annának arra a kérdésére, hogy vajon Árkosi emlékszik-e mind a százhatvan rendezésére, az alkotó meglepő választ adott. Igen, emlékszik, mégpedig azért, mert mindenki, aki színházcsinálással foglalkozik, egy-egy előadás kapcsán más időbe, más dimenzióba kerül. S ezt a másfajta dimenziót ő képekben, hangulatban, atmoszférában mindig és minden egyes rendezésére lebontva elő tudja hívni magából. Ráckevei Anna a beszélgetésnek ezen a pontján bevonta Garay Nagy Tamást is, s őt is megkérdezte, hogy fel tudja-e idézni magában a szerepeit? A színművész válasza szintén igen volt: ha egy előadásnak erősek voltak az alapjai, akármilyen rég játszotta is azt, egy-két felújító próbával azonnal újra életre kel benne a szerepe is és a darab atmoszférája is.

A beszélgetés során szó esett a szakmai sikerek és az esetleges kudarcok megítéléséről is. Ráckevei kíváncsi volt, hogy vajon Árkosi melyik munkáját tartja a legjobbnak, és mi az, amire nagyon nem szívesen emlékszik vissza. A rendező ezekre a felvetésekre is megdöbbentő válaszokkal szolgált. Egy-egy munkáját ő kísérletként éli meg, melynek a végeredményét épp ezért már képtelen megítélni. A legrosszabb élményei közül pedig azért nem tud egyet kiemelni, mert úgy emlékszik, hogy neki folyamatosan extrém körülmények között kellett dolgoznia. Sosem volt elkényeztetett rendező. Rác­kevei Anna – rátérve az est második részére – arról érdeklődött, hogy Árkosi Árpád miért épp Garay Nagy Tamást hívta meg vendégnek. Árkosi elmondta: ha Debrecenről van szó, akkor ez nem is kérdés. Hiszen Garay és Kóti Árpád – aki sajnos már nem lehet közöttünk – az a két debreceni színművész, akikkel nemcsak, hogy a legtöbbet dolgozott, de akikkel, ha egy-egy próbafolyamat során össze is vesztek, mindig tudták, hogy meddig mehetnek el a vitájukban.

Pillanat művészete

A továbbiakban fotókat és videókat tekinthettünk meg a közös előadásaikból. Garay Nagy Tamás szinte mindegyikhez – a Lear királyhoz, A rögöcsei csodához, a Légy jó mindhalálighoz, a Szegény Dzsoni és Árnikához, A magyar Fausthoz stb. – fűzött egy-egy anekdotát, s elmondta: Árkosi minden egyes próba után képes két-három órás megbeszélést tartani. Az egyik ily módon elhúzódó estén ezért Garay odament a rendezőhöz, megfogta a kisujját, és közölte a színésztársaival: Árkosinak ebben a testrészében van a teljes szakma. Árkosi pedig – tudtuk meg magától a rendezőtől – ebből értette meg, hogy, egy másik testrészt a diskurzusba bevonva, már mindenkinek a könyökén jön ki az, amit több mint két órája magyaráz.

A darabok részleteinek megtekintése után Árkosi Árpád abbéli hitét is megosztotta velünk, hogy az, amit az ember feltesz a színpadra, nemcsak a pillanat művészete, hanem generációkról generációkra, az emlékezet útján átadódik. Bízik benne, hogy az embert emberré tevő élmények átöröklődnek. Az impozáns, jó hangulatú estet a második meglepetés, azaz a rendező hetvenedik születésnapjára készített torta és tortaevés zárta.

- Gyürky Katalin -


[related-post post_id="4065957"]

[related-post post_id="4085541"]

[related-post post_id="4083814"]

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!