Leírhatatlan érzések

Mindenkinek megvan a maga gondja, baja, éppen ezért az esetek többségében azzal foglalkozunk, hogy a saját kis hétköznapi csatáinkat megvívjuk, s végül holtfáradtan dőlhessünk az ágyunkba. Természetesen szeretteinket, barátainkat segítjük, ha kell, de ezen a körön kívül már nemigen tekintünk, vagy ha igen, akkor csak különleges esetekben. Boros Norbert írása.

Karácsony közeledtével sok minden megváltozik, „ünneplőbe öltözik lelkünk”, s azt érezzük, hogy segítenünk kell. Mindegy miként, de jót akarunk cselekedni. A hagyományokhoz hűen, a Hajdú-bihari Napló idén is jótékonysági felhívást tett közzé, hogy egy rászoruló családnak szebbé varázsolhassuk az ünnepeket. Évről évre megtapasztaljuk, hogy az olvasóink jósága, adakozókedve határtalan. Idén sem csalódtunk, most is több tucatnyian jöttek a székházunkba, hogy ajándékokkal segítsék a kétéves beteg kislányt, Adélkát és családját. Volt szerencsém látni azt a nyugdíjas házaspárt, akiknek melegség tükröződött a szemükből, s mosollyal az arcukon nyújtottak át egy dobozt, s jó egészséget kívántak a szoboszlói kislánynak. Amikor egymást segítve léptek ki az ajtón, arra gondoltam, vélhetően van családjuk, unokájuk, azaz lenne kire költeniük, de ők mégis úgy gondolták, Adélka is megérdemli, hogy gondoljanak rá. Szerencsére sokan gondolkoztak így, ezért kisteherautóra volt szükségünk, hogy a rengeteg pelenkát, élelmiszereket és játékokat kiszállítsuk Hajdúszoboszlóra.

Mondhatnám, hogy lélekemelő, magasztos vagy emelkedett volt, de igazából ezek a szavak sem fejezik ki azt az érzést, ami akkor kerített hatalmába, amikor Adélka megkapta a műanyag „nyuszimotort”, s hosszú percekig ügyesen lavírozva a szobában, faltól falig „száguldozott”. Leírhatatlan volt az az öröm, ami az arcáról sugárzott. Pedig csak egy olyan egyszerű játékot kapott, ami a legtöbb gyereknek megvan. De ő nem tartozik a legtöbb gyerek közé, mivel egy rejtélyes betegség miatt beépített szondán keresztül táplálják. Ám ezen a napon Adélka vélhetően sokkal boldogabb volt, mint a legtöbb lurkó.

Köszönet érte mindazoknak, akik segítettek ebben!

- Boros Norbert -

[related-post post_id="4087504"]