Paradicsomi életfa és bőségidő

Debrecen - Zöld fenyő és nagy lakoma – mára már egyértelművé vált szokásaink nyomába szegődtünk a néprajzkutatóval.

Nagyon különbözőek vagyunk mi, emberek, és ezért más a viszonyunk az ünnephez is, ám közös mindenkiben: törekedünk arra, hogy meghitten éljük meg az ünnepet. Lovas Kiss Antal etnográfustól, kulturális antropológustól megtudtuk, hogy a karácsonyt a nagy veszekedések időszakának tartják, mivel az emberek akkor vannak az egész éves rohanás után újból együtt. – Azt gondolom, az a fajta vágy, hogy az ünnep meghitt legyen, nem az egyénen múlik, hanem a közegtől függ. A szaloncukor esete erre kiváló példa: ha nem vagy a hazádban, és meglátsz egy szaloncukrot, rögtön az otthonod jut az eszedbe, a magyarságod – fogalmazott az egyetemi docens. Majd hozzátette: – Változik a világunk, így változnak az ünneplési szokásaink is. A 21. században, egy fogyasztói társadalomban a vásárlás köré épül a karácsony. Jelen van a „karácsonyi igény” a kereskedelemben, például a szocializmus idején felbukkanó reklámszöveg szerint „Nincs karácsony Corvin nélkül”. A szlogen is arra sarkallta a fogyasztókat a szocializmusban, hogy az áruházban mindent meg tudnak vásárolni – elemezte a szakember.

Már a középkortól kezdve

Az örökzöld fontos szimbolikával bír, mivel a tél kicsit a „meghalás” évszaka, de a fenyők jelzik a tovább élést. A fenyőfa mint karácsonyi jelkép 1825-ben került be a köztudatba, de már előtte is találunk rá utalást. – A téli ág szokása jelen van egész Európában, és feljegyzések tanúsítják, hogy már a középkortól kezdve használták mint jelképet. A fenyőfa először a tehetősebbeknél jelent meg, majd később az alsó rétegek is magukénak tudhatták a karácsonyfa-állítás hagyományát – részletezte Lovas Kiss Antal.

Kiemelte a díszek jelentőségét is: – A fenyőfának, az össze­tartozás jelképének díszítése december 24-én, Ádám és Éva napján szokás. Fontos, mivel a fenyőhöz bibliai történet is kapcsolódik: a paradicsomi életfát szimbolizálja. Napjainkban a leggyakoribb dísze a fának a fényfüzér, ez hoz világosságot az otthonunkba. Bibliai mivoltában a füzér a kígyót ábrázolta – mondta.

Vége a böjtnek

– A karácsony időszakában böjtös és vigalmi idők váltakoztak; napjainkban, mondhatni, mindig vigalmi időszakot élünk. A mai fogyasztói társadalom nem hordozza magában a böjtölés semmiféle formáját. A palóc vidékeken például jellemző volt, hogy egy almát szétvágtak, és a család minden tagja evett belőle, hogy a család egységét kifejezzék. Ez volt a böjt vége, és kezdődhetett a bőség ideje – hangsúlyozta Lovas Kiss Antal, majd áttért az étkezési szokásainkra. – A méz megéde­síti a következő évet, a bors az erőt szimbolizálja, a fokhagyma az egészséget hozza a következő esztendőben, a dió pedig az élet, a termékenység jelentését hordozza magában. És miért esszük tele magunkat? A bőségre törekvés miatt – ismertette.

Miért eszünk kevés halat?

A szűkös halfogyasztásunk titkáról is lehullt a lepel, ugyanis megtudtuk: a magyar parasztság nagy részénél leghamarabb a 20. században jelent meg a karácsonyi ételek között a hal. – Miért nem esszük? A válasz egyszerű: mert nincs benne olyan mélyen a tradíciónkban a halevés – mutatott rá a kutató.

ND

[related-post post_id="4089986"]

[related-post post_id="4089816"]

[related-post post_id="4083746"]