A léleknek is jót tesz, ha vért adunk

Hajdú-Bihar - A plazmaferezis állomások megnyitása óta csökkent az önkéntes véradók száma.

– Sokan a pénz miatt a plazmaferezis állomásokra mennek, sokszor azonban nincsenek tisztában azzal, hogy ez nem közvetlenül a betegek gyógyulását szolgálja, hanem esetleg mint gyógyszer kerül a betegekhez. A kórházakban lévőknek azonban a teljes vérre van szükségük – beszélt az elmúlt két év tapasztalatairól Szatmári Margit megyei véradásszervező koordinátor.

Tavaly több mint 16 ezer véradó jelent meg a megyében, ez a szám elegendő volt a zökkenőmentes ellátáshoz, s a véradói létszámcsökkenés is megállt. A Magyar Vöröskereszt folyamatosan szervez véradásokat, már az újév első napjaiban is tevékenykednek.

– A január eleje mindig döcögős, de január végén van olyan település, ahol a megjelenés kimagasló az év többi hónapjához képest. Ez nem szerencsés, mert folyamatosnak és egyenletesnek kellene lennie a vérellátásnak. Nagyon sokan megrökönyödtek azon, hogy a két ünnep között is véradást szervezünk – tudtuk meg Szatmári Margittól.

A vérből előállított trombocita öt napig tartható el, ezért nem szabad öt napnál hosszabb szünetet tartani a véradások között.

Újra egészségügyi helyiséggé alakultak a Napló székházának tárgyalótermei; csütörtök délután került sor ugyanis az év első naplós véradására a Dósa nádor téri épületben. Megszokott módon, fél óra leforgása alatt berendezkedtek a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete, illetve az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai, majd sorban érkeztek az önkéntes véradók, s kollégáink között is akadtak, akik segítségadásra nyújtották karjukat.

A megkérdezett véradók már rutinosnak számítanak, Novák István immár 24. alkalommal adott vért.

– Volt egy elég nagy balesetem, komoly műtéteken estem át, akkor nekem volt szükségem vérre – mondta el Novák István.

Molnár Ernő már tíznél is többször nyújtott segítő kart, bevallása szerint jobb a közérzete, miután megszabadul egy kis vérmennyiségtől, de mindketten a segítségnyújtást emelték ki indíttatásként.

Nem hiábavaló

Késmárki Katalin 1977-ben, egyetemista korában adott először vért, a mostani volt a 40. alkalom.

– Azért adtunk akkoriban vért, hogy ne kelljen aznap előadásra menni, a kolbász és a sör pedig ingyen volt – jegyezte meg jókedvűen Katalin, aki főorvosként dolgozik, így testközelből tapasztalja, mekkora szükség van az emberi vérre, ami semmivel nem pótolható. – Dolgoztam a szívsebészeten, rengeteg vért adtunk akkor, természetesen soron kívül is megyünk, ha szükség van rá, mert lehet égett gyerektől balesetet szenvedettig, akinek kell, de mindenkinek szüksége lehet rá.

A Naplónál páros kolbász és sör most is járt a véradóknak, a kalória-, valamint a folyadékpótlás miatt hagyományosan egy kis vendéglátásban is részesülnek az önkéntesek. A fő motiváció persze mégsem ez.

– A véradás fontos a betegek gyógyulásához, az emberi vér semmivel nem pótolható, ugyanakkor a véradónak is jó, hiszen részt vesz bizonyosfajta szűrésen, amiből az egészségi állapotának a hogyléte derül ki, másrészt a lelkének is jót tesz, hogy segíthetett valakinek. Többször elmondják, mennyire örülnek, amikor üzenetet kapnak arról, hogy felhasználták a vérüket, így tudják, nem volt hiábavaló – mondta el Szatmári Margit megyei véradásszervező koordinátor.

- Kiss Dóra -