Két középiskolás fiatalember az ország élvonalában

Debrecen - Tóth Máté és Csökmei Henrik a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Középiskolája és Kollégiuma érettségi előtt álló diákjai. Ami különleges bennük, hogy szavalnak. A két fiatalember az ország legrangosabb vers- és prózamondó versenyeiről, a legprofibbak mezőnyéből hozza sorra haza a díjakat. A versenyzést három és fél éve kezdték, elejétől fogva Nagy Erika és Bécsi Zoltánné Maczkó Adrienn, az iskola két magyartanárnője készíti fel őket a megmérettetésekre. Tulajdonképpen annyi eredményük van, hogy ők maguk is nehezen tudják felsorolni.

Henrik büszkeségei a 2018 nyári balatonszemesi Latinovits vers- és prózamondó verseny harmadik helyezése, ezüst minősítése az Illyés Gyula vers- és prózamondó versenyen decemberben Budapesten (ahol, mindössze egy pont hiányzott az aranyhoz), és az, hogy a 38. Radnóti Miklós Nemzeti vers- és prózamondó verseny döntőjében való szereplése alapján az ország hat legjobb szavalója között van.

Máté legnagyobb sikere, egyben egyik legnagyobb élménye is a 38. Radnóti Miklós Nemzeti vers- és prózamondó verseny, amelyen idén novemberben Radnóti-diplomát kapott, s teljesítményével kiérdemelte a Nemzet Ifjú Versmondója címet. A 9. Illyés Gyula Nemzeti vers- és prózamondó verseny arany minősítése szintén a legjobb eredmények között áll. A legszebb emlék pedig a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola Madách –Mikszáth vers- és prózamondó versenye és a csengeri Ady Endre vers- és prózamondó verseny.

De ezek „csak” a legnagyobb eredmények. Máté az elmúlt évben tíz versenyről tizenegy első díjat hozott el, Henrik pedig második, harmadik helyezésekkel, sok-sok különdíjjal büszkélkedhet.

Mi áll a sikerek hátterében? Az remek, ha vannak tehetséges fiatalok, de őket fel is kell fedezni, felkarolni, irányítani, noszogatni, kísérni – de leginkább tudni, ezek közül melyiket mikor kell alkalmazni. Itt egy ilyen egy szerencsés együttállás jött létre.

– Kilencedik elején tanárnő felvillantotta a lehetőséget, hogy jelentkezzünk versmondó versenyre. Én először egyáltalán nem akartam ilyesmiben részt venni, az általános iskolában, az alsó tagozatban verseltem, semmilyen sikerrel, tehát abszolút hibának könyveltem el, hogy nekiálltam. Végül – őszintén bevallva – lógásként próbáltam meg az egészet. Tudtam, hogy iskolaidőben lesz a verseny, esetleg felkészülni is iskolaidőben kell majd, és ez nekem már príma volt, meg persze az ötös is jól jött. De tanárnő meglátta bennem a lehetőséget, másoktól is jó visszajelzéseket kaptam, és rájöttem, hogy hoppá, én ezt élvezem! Pedig az első versenyen, 2015 decemberében teljesen leblokkoltam, remegtem, mint a nyárfalevél, mindkét szöveget elfelejtettem, szóval a debütálás nem volt éppen pozitív élmény. Tanárnőnek mégis sikerült valahogy felkarolnia. Leginkább az ő érdeme ez, a kitartás nem igazán erényem, néha még most sem. Nálam nagyon határozott hullámvölgyek is voltak, tavaly az első félévben nem is mondtam verset, mert úgy éreztem, nekem ez nem megy. A tinédzserekre jellemző letargikus állapotban voltam – emlékezett vissza Henrik. – Ez igaz, ő egy szabálytalanabb tehetség, érzelmi alapon közelít a dolgokhoz, de én nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet. Észérvekkel meggyőzhető, de érzelmi alapon is lehet motiválni. Tudja, hogy ebben jó, és ez később is kamatoztatni tudja majd – mondta Adrienn.

– Nálam még általános iskolában kezdődött az irodalomszeretet, de akkor még nem a versek voltak a kedvenceim. Indultam szavalóversenyeken, de semmilyen sikerem nem volt. Kilencedikben viszont magam döntöttem el, hogy ezzel kicsit felpörgetem a napjaimat, ha az iskola is támogat – mesélte Máté. Az pedig támogatta. Megkereste Nagy Erika tanárnőt, elindult az Balásházy szavalóversenyén, és még abban az évben második egy másik debreceni középiskola rendezvényén. – Majd tizedikben a dr. Kardos Albert versenyen Henrikkel megosztott első helyezést kaptak – folytatta Adrienn. – Tegyük hozzá, hogy az egy nemzetközi verseny volt – egészítette ki Erika.

Eleinte a helyi versenyeken jelentek meg, és tavaly előtt ősszel kezdődtek az igazi sikerek, akkor nyerte meg Máté a Kós Károly vers- és prózamondó versenyt. Ekkor távolabb is nézelődni kezdtek, mert aránylag kevés alkalom volt a környéken, azok is főleg tavasszal, a költészet napja körül. Ezért megpróbáltak télre is keresni valamit. A Magyar Versmondók Egyesülete oldalán találtak rá a balassagyarmati Madách-Mikszáth vers- és prózamondó versenyre, s Erika telefonon beszélt a szervezőkkel. Ők kissé meglepve, de szívesen fogadták a jelentkezést, s mikor tavaly januárban megérkeztek a helyszínre, kiderült, hogy ez egy szinte állandó társaság, amely egy szűk körnek rendez évek óta rendkívül magas színvonalú nemzetközi versenyt. – Végtelenül kedvesek voltak, fantasztikus vendéglátásban volt részünk, de a szavalókat látva kissé aggódtunk, hogyan veszik az akadályt a fiúk. Mi azt gondoltuk, hogy ők is nagyon jók, de lássuk be, ilyen közegben még nem mérettek meg. Máté észrevette, hogy izgulunk, és persze ő is rögtön izgulni kezdett – nevetett a két tanárnő. – Őrületes volt, sorra jöttek a jobbnál jobb szavalók… – idézte fel az emléket Erika. A srácok pedig remekül szerepeltek: Máté harmadik helyezést ért el, Henrik pedig a szervező iskola különdíját kapta, s azonnal meg is hívták őket a csengeri versenyre. Ott pedig már taroltak: Máté első, Henrik harmadik lett, holott a két verseny között mindössze három hónap telt el, viszont ez idő alatt hihetetlen ütemben fejlődtek. Ekkor kezdődött a sikerszéria. Mostanra országszerte ismerik őket, a legtöbb, rangos versenyre már külön meghívást kapnak, s a többszörös előselejtezőkön sem kell részt venniük. Mint a teniszezőknél: automatikusan főtáblások.

Henrik kedvencei jelenleg a Széchenyi-prózák, Aranytól az Epilógus és a József Attila. Máté szívéhez legközelebb József Attila Ülni, állni, ölni, halni és a Talán eltűnök hirtelen... című versei állnak, holtversenyben, jegyzi meg.

A díjakon kívül pedig mi mindent köszönhetnek a verseknek? – A neszmélyi tábor a legjobb dolog, amit a versek, az irodalom tett velem – mondta lelkesen Henrik, és Máté helyeselt. A versmondók táborában és a versenyeken új barátokat szereztek, de nem csak a fiúk, a felkészítő tanárok is, akikkel szoros kapcsolatot ápolnak azóta is. Azt pedig lehetetlen nem meglátni, hogy ők négyen tulajdonképpen egy család. Félszavakon nevetnek, mert mindenki tudja, mi a poén, közös emlékeket idéznek, Henrik főzőtudományát dicsérik, Máté faviccein kacagnak. A tanárnők anyai barátnőként terelgetik védenceiket, akik végtelen tisztelettel és szeretettel fogadják a gondoskodást. Talán ez is van olyan fontos, mint a díjak.

PtkI