Málnás tea a jogászok asztalán

Debrecen - A fogyasztóvédelem számos kihívással küzd a digitális korban.

A fogyasztóvédelem legújabb dimenziói címmel rendeztek konferenciát szerdán a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az előadásokból többek közt kiderült, hogy az „átlagfogyasztót” igen nehéz definiálni, illetve az elmúlt 15 évben a fogyasztóvédelmi szabályozásban jelentős szemléletváltozás következett be, nem utolsósorban az elektronikus kereskedés elterjedése, illetve a határokon átnyúló gazdasági tevékenységek miatt.

– Míg a hagyományos magánjogban egy ügylet szereplői mellérendelt viszonyban vannak, azonos súlyú jogokkal és kötelezettségekkel, a vállalkozás és a fogyasztó között nem kiegyensúlyozottak az „erőviszonyok” – vázolta az alapproblémát Hajnal Zsolt, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa a szerdai fogyasztóvédelmi konferencián.

Arról is beszélt, hogy a kereskedő vagy szolgáltató elsősorban jóval több információval rendelkezik, mint a fogyasztó, s az ezt kiigazító jogi szabályozásához régóta próbálják a fogyasztót modellezni: hogyan viselkedik, mennyi információhoz jut hozzá? Ez nem könnyű, ráadásul a kép a 2000-es évek óta változott is, ennek oka többek közt a technológia változása. Emellett régebben az jelentett kihívást: például az online térben történő aukció beilleszthető-e a távollévők közötti szerződéskötés kereteibe, ma inkább az: a digitálisan tárolt és kezelt adatainkat vajon fogyasztóvédelmi, vagy személyiségvédelmi eszközökkel óvhatjuk?

Gazdasági szempontok

– A fogyasztóvédelmi szabályozás mögött ugyanakkor fontos gazdasági szempontok is érvényesülnek, hiszen szeretnénk a belső piacot, illetve a határon átnyúló kereskedelmet is tartalommal megtölteni. Vagyis a szabályozással azt is elősegítenénk, hogy jobban kihasználjuk a belső piac nyújtotta előnyöket kereskedőként és fogyasztóként is. Bizalmatlanságot okozhat a különböző országok eltérő jogrendje, de ha egységesítjük azokat a peremfeltételeket, melyek mentén a szolgáltatás végezhető, akkor azzal a vállalkozások, kereskedelmi ügyletek szabadságát is kiterjesztjük – mutatott rá Hajnal Zsolt. – Kérdés, mit tehetünk, ha ez mégsem elég a határon átnyúló viták rendezésére? Eljutunk arra a pontra, amikor a hagyományos jogszabályi kereteket felülíró módon kezdünk gondolkodni. Tényleg indokolt egy termékszavatosság bevezetése úgy, hogy a fogyasztó a gyakorlatban nemigen tudja az igényét érvényesíteni? Ha az online rendeléssel kapcsolatos hibás teljesítés védelmét 6 hónapról 2 évre növeljük, az segíti a piac előnyeinek kihasználását? A szabályozás azon módszerei, melyek a kétezres évek közepéig elegendőek és célravezetőek voltak, vajon alkalmasak-e a mai ügyleteihez? – sorolta az előadó a jogászok mai dilemmáit.

Ködös fogalom

A jogtudománynak az a baja a fogyasztó fogalmával, hogy nem jogi, hanem gazdasági kategória: a magánszemély felhasználói szerepéhez kapcsolódik, akinek vásárlásával a termék eltűnik a piacról – mutatott rá Sík Simon Rita, a Cseh Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A nehezen megfogható fogalom mellett szintén nehezen határozható meg a fogyasztó modellje, képe, ami alapján a fogyasztóvédelem határai kijelölhetők. Az európai jogalkotásban vannak erre bizonyos irányelvek, de nincs konkrétum. Az Európai Bíróság kialakított három modellt: a átlagfogyasztó, a védendő fogyasztó és a gyengébb fél modelljét.

Az első megfelelően tájékozott, figyelmes, körültekintő, képes rá, hogy éljen modern fogyasztói jogaival és eszközeivel. A védendő fogyasztó szellemi vagy fizikai fogyatékossága, kora vagy hiszékenysége miatt különösen kiszolgáltatott, ezért magasabb szintű védelem szükséges számára. A magyar törvénykezés ilyennek tekinti a gyerekeket, de például a cseh törvény számára nincs jobban védendő csoport. A gyengébb fél modelljét pedig szerződéses jogi vizsgálatoknál alkalmazzák.

Az egyes országok bíróságai különböző képet alkottak az átlagos fogyasztóról, de a kilencvenes évek óta lényegében az Európai Bíróságét használják középmérceként. Az ilyen fogyasztó átlagosan informált, öntudatos, aktív piaci polgár, képes racionális döntéseket hozni. Kellő akarata és intelligenciája van ahhoz, hogy kritikusan megvizsgálja a kínált árukat – vagyis tényleg elolvassa a címkét, felismeri, mi van a termékben, megszűri a reklámokban lévő információkat, és kötelességének érzi, hogy tájékozódjon – részletezte az előadó, megjegyezve, hogy ez bizony igen magas szintű elvárást mutat.

Növényi sajt

Kifejtette: a fenti modell azért fontos, mert amikor fogyasztóvédelmet érintő ügyekben döntéseket hoznak a bíróságok, figyelembe kell venniük, hogy az adott kulturális-szociális közegben mennyire lehet tájékozott egy vásárló, mit jelenthetnek számára a kapott információk. Például kozmetikai terméket érintően úgy vélték, a hölgyek tudják, hogy a dermatológiai teszt nem azonos a klinikai hatóanyag-teszteléssel, de egy növényi zsírból álló termék „sajt” megnevezését már problémásnak tartották. Egy másik bírói döntés egy tea csomagolása ügyén született: a dobozon vanília és málna volt látható, miközben ezeket a termék nem tartalmazta – vagyis fennállt a megtévesztés veszélye.

Az előadó még egy érdekes példát említett: Franciaországban házaló kereskedelem útján árultak tanulmányi szerződéseket, ezt a hatóság betiltotta, mert a bíróság megállapította, hogy fennállt a meggondolatlan vásárlás veszélye, különösen az alacsony iskolázottságú vevőknél, akikben az a képzet jöhetett létre, hogy a csomag választásával a benne lévő tudást is elsajátíthatják. Vagyis a bíróság szerint ezt a csoportot indokolt szigorúbb szabály alapján védeni.

SzT