Kergesd a nőt (18+)

Debrecen – Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától.

- Sosem volt szerencsém a nőkkel. Soha.

- Úgy tűnik ez inkább fordítva igaz.

- Tessék?! Most miért mondja ezt?

- A nőknek nincs szerencséje magával.

1986. június 23. hétfő

Épp, hogy elkezdődött az iskolai szünet. A nyár ilyenkor végeláthatatlanul hosszúnak tűnik még. Milyen lesz ez a nyár? A gyermeki szív előtt, mint egy fehér lap kínálkozik a lehetőség. Telerajzolhatod a nyáreleji papírodat beteljesült vágyakkal, véghezvitt tervekkel és vidámsággal.

Vagy fájdalmas csalódásokkal.

A napkorong ilyenkor aranysárgán trónol az ég tetején, a fák levelei csiklandóan világoszöldek. A levegő majdnem mindig virágillatú, langymeleg, kellemesen simogató.

Az évzáró ünnepség után a kölykökre rászakad a várva várt szabadság. Most aztán egész nyáron nem kell csinálni semmit! De mindent meg kell csinálni, amit csak lehet!

Ő majd beléd veri, hogy mit csinálhatsz és mit nem.

A vadonatúj stoplis cipő veszettül töri Budai Laci sarkát, de le nem venné a világ összes kincséért sem. Hófehér térdzoknija szinte világít a déli napsütésben, hóna alatt a kopottas bőrlasztival nagy a kontraszt, de hát labdát nem kapott újat múlt héten a szülinapjára.

A zokni hosszú szára jótékonyan elrejti a rengeteg sok kék-zöld foltot, horzsolást, de a pólója alatt is van jónéhány. Rohangálnak, fára másznak, fociznak, mászókáznak, melyik gyereken nincsenek sebek és hegek manapság?

Szíjat hasítok a hátadból, te kurva kölyök.

A gondolatra a félelem elemi erővel tör fel a gyomrából. Az anyja megmondta, az apja megöli, ha az új stoplisban megy le a játszótérre.

Hatalmas verés van megint kilátásban.

A torkán át akar előtörni a rettegés, de végül összeszorítja a száját a dac.

Kit érdekel, ha agyonver is? Legalább vége lenne ennek az egésznek.

A homokozóban a lányok játszanak. Ott van Kati is. Ő a vezér. A tizenhároméves Laci ámulattal nézi a szőke hajú kislányt. A csajok az imént még söröskupakokat gyűjtöttek a fűben, űrhajós vezérlőpultot építenek, ahhoz kellenek. A kupakok lesznek az irányítópult gombjai. Kati büszkén magyarázza a lányoknak, hogy az apja szöggel kilyuggatta egy befőttes üveg fedelét, az lesz a hangszóró.

Neki legalább jófej az apja.

Kati aranyszín hajának loknijai két csurkában ide-oda szállnak, miközben a lány hevesen gesztikulálva irányítja a többieket. Nagyon szép kislány. Arca két oldala, mint két vörös rózsa.

Ezt ide, azt oda, ott egy kicsit magasabbra a homokot! Lassan minden gomb a homokhalomra kerül, a hangszórót Kati illeszti a végső helyére, elvégre az a legfontosabb.

Az űrhajó kapitánynője most szépen beosztja, melyik lánynak mi lesz a dolga, ki legyen a másodkapitány és ki lesz a legénység.

Budai Laciban a szépség és a határozottság eme bámulatos elegyének csodálata addig ismeretlen érzéseket vált ki szívtájékon. És furcsa, idegen módon valahogy ott, lent is, a nadrágjában.

Tuti, hogy látja, hogy itt állok már egy fél órája.

Az űrhajó elkészült. A lányok elfoglalják helyüket a homokba ásott mélyedésekbe, melyek az űrhajó legénységének üléseiként szolgálnak.

Kati pattogva adja ki a parancsot, amire a másodkapitány lassan, de jó hangosan visszaszámol: 10, 9, 8… - Hajtóművek száz százalékon! – kiáltja közbe a kapitánynő.

…7, 6, 5…

Hirtelen, mintha csak a semmiből tört volna elő, Budai Laci rohan be a lányok közé. Egy hatalmas puszit cuppant Kati hajába, pont oda ahol a tarkóján szépen ketté van választva a copfok miatt.

Majd ahogy, jött, úgy száguld tovább a fiú. Aztán csak megáll a játszótér szélén, onnan szemléli, mi lesz a hatás.

- Naaaa, hülyeeee, mit csináááálsz? - visít a kapitánynő, mire Laci hóna alatt a focival röhögni kezd.

Ne mondd, hogy nem tetszik anyukám!

Honnan jutott ez most eszébe? Mindegy. Az apja is mindig ezt hörgi az anyjának ott bent a szobában.

- Idióta, barom! Hülye állat! – kiáltják kórusban neki a lányok.

A fiú csak ekkor döbben rá, hogy az irányító pultot szanaszét taposta. Lenéz a lábára: az imént még csillogó fekete stoplis telement sárga vizes homokkal.

Biztos, hogy agyon fog verni.

A kopott focilabda irdatlan erővel csattan Kati arcán. A fiú mindent beleadott a rúgásba. A kislány hanyatt esik az ütéstől. Az arca azonnal dagadni kezd, bal szemöldöke felhasadt, ömlik belőle a vér, a szeme alatt máris lilul a bőr.

Telitalálat. Pont, mint az anyám.

1992. szeptember 12. szombat

A Művház diszkójában egy gombostűt sem lehetne leejteni. Már nem is engednek be újabb arcokat. A környéken nincs más hely, ahol bulizni lehet, esetleg a kocsma, de oda az öregek, meg az alkeszek járnak.

Meg apám.

Már legalább egy órája támasztja a pultot. Látszólag unottan forgatja a Borsodis üveget, pedig Budai Laciban egyre nő a feszkó. Sunyin figyeli az embereket, zsűrizi a csajokat.

Mindenki mekkora paraszt.

A DJ ütemesen bólogat a technóra, egyik füléhez fejhallgatót szorít, mindjárt rákeveri a következő számot a mostanira.

A csajok próbálnak szexin vonaglani, a faszik meg… Bohócot csinálnak magukból ezzel az idióta higany-mozgással - gondolja Laci.

A fényes, csillogó diszkógömb lassan forog a táncparkett fölött, olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban lezuhanhatna, egyenesen az alatta táncolók fejére.

Mondjuk, kár lenne azért a kis szőkéért.

Xénia. Milyen állati jó neve van! Az előbb hallotta, hogy így szólította az egyik barátnője. Xénia…

Utánuk ment, amikor a mosdóba mentek. Miért kell ezeknek a csajoknak mindig egyszerre pisilni? És minek fogják egymás kezét, miközben a budiba mennek? Buzik, vagy, mi? Ezen röhög egy kicsit magában. Ha leszbi csajok lennének, akár jó is lehetne velük huncutkodni…

– Megvárjalak, Xénia? - kérdezte a kis nyomi barátnője, akkor hallotta meg a nevét.

Teszi-veszi magát a kis cafka,- húzza el a száját Laci - haljak meg, ha, nem nekem csinálja egész este. Tuti, hogy direkt mondta úgy, hogy én is halljam: „Az előbb alám nyúlt az a bunkó Maróthi.”

Dögös kiscsaj, meg kell hagyni. Megvan minden, ami kell: popsi, cici – bámul a táncolók felé gúvadt szemekkel a fiú. A lányok csak táncolnak, nevetgélnek, időnként összesúgnak.

Rólam beszélnek?

Budai Laci le nem veszi róluk a szemét. A legurított felesek és a sör már egy ideje kellemesen elbódították. A csajok időnként homályban úsznak a szemei előtt, de az a kis szőke… Xénia… az a vezér köztük, tűzrőlpattant kis csaj, látszik rajta - gondolja, miközben az utolsó kortyot issza az üvegből.

Tetszene neki is, ahogy megcsinálnám hátulról.

Especially for You… Kylie Minogue és Jason Donovan száma szépen úszik rá a Technotronic dübörgésére. De még nem kezd lassúzni senki. A csajok is épp csak lágyra veszik a tempót, közben hülyén vihognak egymásra.

Most. Most megcsípem a kis luvnyát.

Laci átférkőzik a táncparkettről kifelé igyekvőkön, a lassú szám megtizedeli a táncolókat. Egy párocska mégiscsak táncolni kezd, a lány átfogja a fiú nyakát, a srác szorosan öleli a lány derekát. Budai Laci ezt csak a szeme sarkából látja, de a mozdulatokból leveszi a nexust. A szokásos gúnyos mosoly a szája sarkában hosszabbra húzódik.

Már megvolt neki párszor a csaj.

A lányok középen oldalra pillantgatnak. Zavarban vannak, hogy a lassú számra csak így együtt bénáznak? Vagy reménykednek, hogy felkéri őket valaki?

Végre odaér a lányhoz. Nincs tudatában a kellemetlen sörszagú leheletnek, amivel a lányra hajol:

- Szabad, Cica? – hatalmas kezeit a lány vállára teszi, miközben arra gondol, hogy ezt elbaszta, a derekát kellene fognia. Horkantva felröhög, részegségében megtántorodik.

- Bocs, nem táncolok – jön azonnal a válasz, a lány elhúzódik. A barátnői szorosan körül fogják.

-Hogyhogy nem táncolsz? Akkor most mégis mit csinálsz, bazdmeg? – Budai megvetően biccent a lányra a fejével, aki zavartan most is tétován billeg a diszkógömb alatt.

- Mintha táncolnál, nem?

- Úgy érti, veled nem táncol – szól bele a Laci szerint nyomi barátnő.

- Kuss! Hozzád nem szólt senki! – förmed rá a fiú. – Mondjuk, ezt nem is csodálom - röhögi.

- Hagyjuk itt ezt a bunkót, gyere Ancsa! – a barna lány kézen fogja a barátnőjét és kifelé kezdi húzni.

- Mi a fasz?! Nem is Xéniának hívnak?! – ordít rájuk. Most esik le neki, hogy a csajok csak majomkodtak a pasik előtt, hogy más néven szólítják egymást a buliban. – Hülyének néznek ezek?!

Azért még alád nyúlhatok én is, mint az a Maróthi gyerek.

Hirtelen a lány után kap, elemi erővel megmarkolja a miniszoknya alatt. A lány felsikolt, igyekszik szabadulni, de a mozdulatba vitt lendület és indulat magával sodorja a fiút, aki magával sodorja áldozatát.

A padlóra esnek, alul a lány, arccal lefelé, rajta Budai Laci kéjesen röhög. A lány arca véres, az első négy foga kitörött.

Lacinak ismerős szavak úsznak be az elméjébe.

Majd máskor úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, anyukám.

2005. március 14. hétfő

Nem indul pöccre a teherautó. Már egy ideje kerreg ez a tragacs. Budai cifrán káromkodik a volán mögött, mire mégiscsak felbőg a motor. A Kft-nek négy kisteherautója van, de naná, hogy neki kell a legszarabbal szállítania. Azért mert ő nem csókos, mint a többiek, mert ő nem hajlandó nyalizni a főnöknek.

Lassan kiparkol a másik három teherautó mellől, de tovább bosszankodik, mert a többiek szinte mind szabadságot vettek ki, holnap március 15-e, ünnepnap. Ők négy napig pihenhetnek, csak én szívok a sofőrök közül megint – gondolja.

Hirtelen ötlettől vezérelve mégsem hajt ki a telepről, hanem leparkol az iroda kis lapos épülete előtt.

Nincs neki sem senkije, biztos dolgozik – vigyorog magában. Ahogy belép az apró kis irodahelységbe, vidáman köszön:

- Halihó, helló! Na, csak te vagy ilyen szorgalmas?

Az egyik íróasztalnál egy húszas évei közepén járó fiatal nő ül, belemélyedve a papírmunkába.

- Szia, Laci – mosolyog a nő – igen, Marika szabadságra ment.

- A sofőrök közül is csak én vagyok ma – vigyorog a lányra Laci.

- Miben segíthetek? – kérdezi tőle a nő.

Lenne pár ötletem…

- Csak szólni akartam, hogy vacakol a motor. Ha valami gebasz lesz útközben, én szóltam – egész közel lép az íróasztalhoz, a lányra mosolyog.

- Rendben van Laci, majd szólok a főnöknek, hogy nézesse meg.

A lány kedvesen beszél Lacihoz, aki ettől nyerő helyzetben érzi magát. Pont az esete ez a kis Mártika. Szőke, karakán kis bögyös.

- Te, Márti, mit csinálsz holnap? – kérdi tőle vigyorogva.

- Pihenek – miért?

- A Művész moziban francia filmhét van. Lenne kedved valami franciához? – próbál sármosan nézni a lányra, a hangja most egészen lágy.

Nem mondtam, hogy filmhez. Csak franciához.

- Holnap zárva lesz a mozi, nem?

- Nem tudom, utánanézek. Később felhívhatlak?

- Háát…

- Sersé la famm! Kergesd a nőt! Látod, én tanultam franciául – vigyorog a saját poénján lányra.

- Elállnál az útból Lacikám? Se ki-se be a járgányodtól – az egyik sofőr lép be az irodába.

- Mi van, mégis dolgozol Zoli? – kérdezi tőle barátságosan Budai, de belül fortyog, mert megzavarták.

Francnak kellett most ide pofátlankodni.

– Persze, már indulok is, csak beköszöntem Mártikának – kacsint a lányra - Akkor hívlak ma Márti!

Kezet sem fog a kollégával, pedig a cégnél ez szokás. Miközben kimegy, a vállával szándékosan súrolja a másik sofőr vállát.

- Bocs, Zolikám – vigyorog rá - sietek, elállok az útból.

- Te Márti! Vigyázz ezzel a gyerekkel, nagyon furcsa egy fazon – mondja a másik sofőr a lánynak, miután Budai elrobog a teherautóval.

- Tudom. De azért rendes.

2018. december 28. péntek

- Sosem volt szerencsém a nőkkel. Soha – Budai fátyolos szemekkel néz a vele szemben ülő férfire.

- Úgy tűnik ez inkább fordítva igaz – sóhajtja az erre.

- Tessék?! Most miért mondja ezt? – mi a francot akar ezzel, gondolja Budai Laci, nehezen gondolkodik, még mindig részeg.

- A nőknek nincs szerencséje magával.

Anyádnak okoskodj, hülye köcsög.

Egy magas fiatal férfi lép a szobába, a Budaival szemben ülő fülébe súg valamit, majd annak háta mögé lépve megáll. Karjait keresztbe fonja és megvetően, szinte gyűlölettel néz Budai szemébe.

Az asztalnál ülő férfi hátradől, nyel egyet. Vár egy pár pillanatig, közben ő is Budait bámulja. Mintha a kitörni készülő dühét csillapítaná, ismét nagyot nyel, mielőtt megszólal:

- Nos. A kollégám azt mondta nekem az imént... – újabb néhány másodperc szünet, nehezen folytatja, amit közölni akar - hogy telefonáltak a kórházból. A felesége, Budainé Nagy Márta pár perccel ezelőtt elhunyt. Így már nem súlyos testi sértés, hanem emberölés lesz ön ellen a vád, Budai úr.

Bassza meg. Azt az utolsót már nem kellett volna belerúgnom.

A szerző további fiktív írásai ide kattintva olvashatók el.