Olvasói levél: Tényleg skótok-e a skótok?

Debrecen - A Debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában nagy hagyománya van az Erasmus+ pályázatokban való részvételnek, ennek keretében 2018 augusztusában Skóciában, Edinburghban tölthettem két hetet az English Matters nyelviskola diákjaként, az „English for teachers” című kurzuson.

Az oktatás délelőttönként általában nyelvtani tudnivalókkal és gyakorlással telt, majd az egyórás ebédszünet után következett a gyakorlati, módszertani okosodásunk Andrew és Richard vezetésével.

Nekem a storytelling, vagyis a történetmesélés mint oktatási forma tetszett meg leginkább. Azt gondolom, hogy igazán hatékony formája a nyelvfejlesztésnek, az idegen nyelvi kommunikációnak.

Mindkét héten kétszer egy-egy helyi, edinburgh-i kirándulást építettek be a tematikába oktatóink. Meglátogattuk a várat, a skót parlament épületét, a Royal Mile-t (az óváros főutcáját) és a Skót Nemzeti Múzeumot, ez utóbbi rendkívül nagy hatással volt rám. Különösen kedvező a tény, hogy a skót múzeumok ingyenesen látogathatók, egy-egy időszaki kiállítás kivételével. A Nemzeti Múzeumban a gyerekeket állandó kézműves foglalkozásokkal, interaktív kiállítással, tárlatvezetéssel várják.

Egy régebbi és egy újabb épület olyan tökéletes összhangban áll egymással, hogy észre sem vesszük, amikor egyikből a másikba térünk át felfedező utunk során.

A két hét alatt két családnál is laktam, így lehetőségem volt megtapasztalni, igaz-e a hír, hogy a skótok nagyon fösvények.

Az első héten egy olasz-skót házaspárnál laktam, és a közelben lévő kávézójukban reggeliztem, illetve vacsoráztam. Második szállásadóm egy egyedülálló hölgy volt, aki éppen a szabadságát töltve újította fel saját kezűleg az otthonát. Rendkívül jó kedélyű, mosolygós, kedves hölgyet ismertem meg Janet személyében, aki mindent megtett, hogy jól és otthonosan érezzem magam nála, még azt is bebizonyította, hogy igazán remek háziasszony, tipikus skót ételeket főzött nekem, például a Haggist – hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel, -tüdővel és -májjal töltött birkabendőt, amelyet főzve-sütve tálalt fel. Azt tapasztaltam, hogy az ott élő emberek nem fösvények, de takarékosak, kiegyensúlyozottak, optimisták. Nem annyira rossz tehát skótnak lenni.

A kulináris élvezetek és a nyelvtanulás mellett skóciai tartózkodásom alatt két hétvége is a rendelkezésemre állt, hogy felfedezzem Edinburgh környékét: eljutottam Stirlingbe, mely egy rendkívül hangulatos városka, amelynek fő nevezetessége a vára.

A várfalról látható volt a Wallace emlékmű, amelyet természetesen közelről is megnéztünk, sok-sok lépcsőjét megmásztunk. Másnap kishajóval elutaztunk Inchcolm szigetére, melyen egy kolostor áll.

A szigetet a sirályok uralják. Egy kicsit belekóstolhattam a híres Fringe fesztivál eseményeibe, amelyet harmadik alkalommal rendeztek meg az idén Edinburgh-ban. Ez egy multikulturális zenei, művészeti fesztivál, a család aprajának-nagyjának bőven ad látni- és tapasztalnivalót. Ellátogattunk az ottani „beach”-re, ahová a város fiataljai, idősebbjei egyaránt szívesen járnak kikapcsolódni, pihenni, fürdeni, akár már 20 fokban is.

A Skóciában töltött két hét után maradandó élményekkel és új pedagógiai ötletekkel, módszerekkel gazdagodva, „megújulva” tértem haza. Minden pedagógus társamat buzdítom, hogy bátran vegyen részt Erasmus+ pályázatokon, a képző szervezetek segítőkészek, jól felkészültek! Remélem, nem utoljára írok beszámolót hasonló útjaimról.

- Szuszikné Medgyesi Zita, tanár -