Debrecen hírei

2019.01.27. 08:09

Oszvald Marika utódjaként emlegetik

Debrecen - A tehetséges fiatal szubrett saját ­karrierbe kezdett.

Debrecen - A tehetséges fiatal szubrett saját ­karrierbe kezdett.

A cívisvárosbeli születésű Pohly Boglárkának szinte kikövezett út vezetett az operett világába. Már gyermekkorában tudatosan készült a színészi szakmára. A ritmikus gimnasztikai előélete, prózai színészi múltja és kimagasló énektudása összeállt egy egésszé, s vált belőle a Budapesti Operettszínház legfiatalabb operettszubrettje. A művésznő jelenleg egy zenei csatorna rendszeres fellépője, emellett pedig második nagylemezén dolgozik.

Igaz prózai színész szeretett volna lenni, mégis az operett lett a végzete. Hogy történt?

Az énektanárom terelgetett a komolyzene irányába, megismertette velem az operett műfaját, s már az első daloknál éreztem, hogy végérvényesen beleszerettem. Az operett ugyanis a komolyzene és a könnyűzene között található. Nem egy nehezen emészthető muzsika 15 évesen sem, főleg egy magyar lánynak. Többnyire csárdás, magyar ritmus, magyar szív dobog a dalokban. Igazi hungarikum. Az pedig különösen tetszett, hogy a színpadon kiélhetem a kirobbanó mozgékonyságomat, ugyanis egy-egy dalnál hihetetlen energiákat kell megmozgatni. Technikai műfaj révén, az elején nem volt könnyű, mert nagyon komolyan meg kell tanulni azt, hogyan éneklünk tánc közben, hiszen nem remeghet be a hangunk, nem liheghetünk közben. Lehet nézni a szakma nagyjait és ellesni a szakma fortélyait, illetve énekórán megtanulni, hogyan vegyük a levegőt, de ezt a speciális technikát, amit egyébként a musicalszínészek is alkalmaznak, csak magának tudja az ember kifejleszteni.

Ha már említi a musicalt: sokan lenézik ezt a műfajt. Igaz ez az operettre is?

Régebben talán nagyobb volt a szakadék a műfajok között. Most viszont az a trend, hogy mindenki énekeljen. A prózai színészek is sokszor játszanak zenés darabokban is. Tehát ma már könnyebb az átmenet a műfajok között, a fővárosi színházi berkeken belül is azt érzem, hogy már egyáltalán nem nézik le.

A fiatalokat be lehet csalogatni operett-előadásokra?

Abszolút. Természetesen a törzsközönség még mindig az ötven felettiek, de azt kell mondjam, van egy fiatal korosztály, amelyik nagyon szereti. Ez annak is köszönhető, hogy ma már nem úgy játsszák az operettet, mint nagyanyáink idejében. Most modern, fiatalos színészi játék, magával ragadó látvány jellemzi, kicsit hasonlít egy Broadway-musicalhez. Ha egyedül megyek fellépni, akkor sem csak énekelek, hanem mint egy stand upos, átvezetem a dalokat, bevonom a közönséget interaktív módon: szeretik, hogy kihívom, megtáncoltatom és énekeltetem őket.

18 évesen került az Operettszínházba. Hogyan élte meg, hogy ilyen fiatalon a társulat tagja lett?

Valóban én voltam a legfiatalabb szubrett a színház történetében akkor, de a korom ellenére rengeteg színházi tapasztalattal bírtam. Egyrészt az Alföld Gyermekszínpadon, másrészt a Csokonai Színházban is játszottam gyerekként több darabban, ennek köszönhetően pedig színpadi rutinnal rendelkeztem. Ezenkívül 15 éves koromtól kezdve magyar és német operettrepertoárral rendelkeztem, hiszen sokszor felléptem szalagavatókon, bálokon. A fiatalságom ellenére tehát sok minden volt mögöttem. A színházban a nagy színészek is természetességgel fogadtak, hiszen látták, hogy nem most kezdtem a szakmát. Benkóczy Zoli bácsi, Kalocsai Zsuzsa, Lehoczky Zsuzsa – mindenki segítőkész volt. 2001-től 6 évig voltam az Operettszínház tagja, utána megszületett az első kislányom, ezt követően pedig szabadúszó lettem.

Az Operettszínházzal és később szabadúszóként is turnézott Németországban. Van különbség a német és a magyar közönség között?

Nincs. A német közönség is nagyon szereti a magyaros, temperamentumos játékmódot. Tavaly szilveszterkor is kint játszottam a Viktória című operettben, és meg kell, hogy mondjam, az egész csapatban két magyar szereplőként – Szolnoki Tibor és én – nekünk volt a legnagyobb sikerünk. A németeknek kuriózum a jól táncoló szubrett, náluk ugyanis nem szokás az akrobatikával fűszerezett operettjátszás. Náluk utoljára Rökk Marika volt, aki ezt csinálta, épp ezért kint hozzá hasonlítanak, míg itthon Oszvald Marika utódjaként emlegetnek.

Nem zavarja, hogy Oszvald Marikához hasonlítják?

Természetes, hogy elődeinkhez mérnek. Azt gondolom, egy Kossuth-díjas művészhez nem szégyen hasonlítani. Marikával egyébként nagyon sokat utazunk és lépünk fel együtt, és ő maga is többször mondta, hogy az utódja vagyok. Ez nagyon nagy megtiszteltetés és büszkeség, hiszen egy ikonikus személyről van szó.

Mik a tervei a jövőre?

A két lányom már nagy, így van időm a saját szólókarrieremre is koncentrálni. A férjemmel közösen modernizáltuk az operettdalok zenei hangzását. Az új köntösbe bújtatott számokkal rendszeresen fellépek az egyik zenei csatorna műsorában, illetve nyár végére egy nagylemezt fogok belőlük megjelentetni.

- Pálfi-Tóth Zoé -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!