Most van a magyar informatika születésnapja

Persze a szobányi méretű M-3-at szovjet tervek alapján építették meg, a magyar szakembergárda pedig rajta kísérletezte ki, hogy miként lehet egy számítógépet a népgazdaság érdekeit szolgáló mérnöki-, és gazdasági számításokra felhasználni. Így például az Erzsébet-híd statikai számításait ellenőrizték vele.

Akkor még maga a szó sem létezett

A mintegy kétévnyi építést követően hivatalosan 1959. január 21-én átadott M-3 számítógépre a korabeli sajtóbeszámolóban még számológépként hivatkoztak, mert a számítógép szó később honosodott meg a magyar nyelvben.

Bár úgymond nulladik generációs számítógépet már az M-3 előtt néhány évvel is építettek a Budapesti Műszaki Egyetemen, Kozma László MESz-1 nevű gépe még telefonközpontokban használatos elektromágneses relékből épült fel, s az M-3-mal ellentétben még nem felelt meg a Neumann-elveknek. Ezek előírják, hogy egy számítógépnek teljes egészében elektronikus módon kell működnie, és belső tárban kell tárolnia a programutasításokat.

A saját korában szédítően gyors

A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjában megépített, első generációs M-3-ast tudományos számítások embernél gyorsabb végrehajtására tervezték. Noha a gép csupán

másodpercenként 30 számítási műveletet tudott elvégezni

– míg a mai gépek processzorai esetében már több tízezer millió utasítással számolhatunk másodpercenként, az M-3-ra írt programok révén így is számos gyakorlati feladatra használták fel. E gépen készült az épülő Erzsébet híd statikai számításaival kapcsolatos program, s szállítási költségek optimalizálásához, részecskék vizsgálatához szükséges számításokat is végeztek vele.

Ráadásul a szovjet tervek nyomán, de számos magyar mérnök és matematikus szellemi munkájával készült M-3 képességeit a magyar szakemberek folyamatosan bővítették, illetve az itthon elérhető alkatrészbázishoz igazították, nagyobb kapacitású mágnesdobos adattárolót építettek hozzá. A magyar mágnesdobot a hazai hardverexport első fecskéjeként az egyik első román számítógép, a MECIPT-1 építéséhez is felhasználták.

Már az első gép is hamar kiöregedett

Meglepő, de az M-3 számítógép a mai társaihoz hasonlóan viszonylag hamar elavult: Budapestről 1965-től Szegedre, a JATE Kibernetikai Laboratóriumába került – ahol Kalmár László professzornak köszönhetően már az 1950-es évek óta foglalkoztak kibernetikai kutatásokkal, így nagy szükség volt egy modern számítógépre –, ott azonban már 1968-ban leselejtezték.

Bár teljes kiépítésében a számítógép nem maradhatott fenn, legfontosabb részegységei a Neumann Társaság szegedi Informatika Történeti Tárlatán, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában ma is megtekinthetők.

„Az M-3 számítógép esetében a gép alapvető műszaki képességeinél is fontosabb volt, hogy a gép mellett fantasztikus szakembergárda nevelődött, építői és üzemeltetői közül került ki a magyar informatika számos úttörője, a magyar számítógépipar, kutatás- és alkalmazás meghatározó alakjai.

E nagy koponyák később a Neumann Társaság alapítói közé tartoztak, többek között: Dömölki Bálint, Kovács Győző, Németh Pál, Szelezsán János és Vasvári György. Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának egykori igazgatóhelyettese, Tarján Rezső lett a Neumann Társaság első elnöke 1968-ban” – mondta el dr. Beck György, a Neumann Társaság elnöke az évforduló kapcsán.

A magyar informatika történetét a Neumann Társaság Informatikatörténeti Fórumának nemrég elkészült webes idővonalán képekkel, videókkal illusztrálva is át lehet tekinteni.

Elhagyott számítógépközpontot ábrázoló borítóképünk illusztráció