Ilyen a csillagok halála

Az új észlelésekkel együtt 2015 óta már 90-re nőtt a detektált gravitációs hullámok száma.

A gravitációs hullámok hasonló változásokat keltenek a téridőben, mint a vízbe dobott kő a víz felszínén.

Einstein relativitáselmélete szerint nagy tömegű objektumok mozgásakor keletkeznek. Minél nagyobb a tömeg és a mozgás sebessége, annál nagyobbak a hullámok.

A hullámokat a LIGO (lézer-interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium) észlelte az Egyesült Államokban, és a VIRGO olaszországi obszervatórium 2019 november és 2020 márciusa között.

A gravitációs hullámok első észlelését 2016-ban jelentették be.

A legutóbb detektált 35 hullámból 32 valószínűleg

két fekete lyuk összeolvadásából származik, az egyik 145-ször, a másik 112-szer volt nagyobb, mint a Nap.

A tudósok továbbá felfedeztek egy kisebb feketelyuk-párost is, együttes tömegük csak 18-szorosa a Napénak.

A 35 észlelésből kettőről úgy vélik, egy neutroncsillag és egy fekete lyuk összeolvadásából keletkezett.

A neutroncsillagok kicsi, rendkívül sűrű objektumok, noha mintegy 1,4-szer nagyobb a tömegük a Napénak, átmérőjük nagyjából 15 kilométer – mondta Susan Scott, a kutatók egyike, az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósa.

Az észlelések segítenek, hogy a tudósok jobban megértsék mind az univerzum evolúcióját, mind az űrobjektumok természetét.

A frissen jelentett észlelések száma tízszerese annak, amennyit a kutatások indulásának idején detektált a LIGO és a VIRGO, Scott szerint ez a műszerek fejlesztésének és a nagyobb erejű lézereknek köszönhető.

A jövőben az asztrofizikusok talán képesek lesznek a csillagok szupernóvává válását is detektálni.

„Ezzel többet tudhatunk meg a folyamatról, melyben a csillagok életciklusuk végére érnek, kifogynak az üzemanyagból, felrobbannak, majd összeomlanak” – mondta el Scott.

Az új észlelések egy részére nincs még magyarázat. A kutatók úgy vélik, a 35. esemény származhat fekete lyuk és egy neutroncsillag ütközéséből.

Borítóképünk illusztráció