2022.09.19. 11:32
40 éve „született” az első modern emotikon
1982. szeptember 19-én „vetették képernyőre” az első modern emotikont, a mosolygó arc jelképeként ismertté vált kettőspont-kötőjel-zárójel kombinációt, íme: :-).
Forrás: Shutterstock
Az emotikonok vagy hangulatjelek nyomtatott betűk, számok, írásjelek segítségével, számítógép vagy mobiltelefon billentyűzetével megjeleníthető karakterkombinációk, érzelmek és érzések kifejezésére alkalmas képszerű jelek, a leggyakrabban arcot formázó smiley-k. A szót találóan az angol emote (érzelmet mutat) és az icon (ikon, jelkép) szavak összevonásából alkották.
Egyes irodalomtörténeti kutatások szerint a modern emotikonok őse egy elírásnak köszönhető. A The New York Times 1862. augusztus 6-i száma hozta le Abraham Lincoln elnök egy beszédét, amelyben a tapsoló és nevető közönség nevetés reakcióját leíró zárójeles részben a második zárójel elé egy pontosvessző került: (applause and laughter ;), sokak szerint szándékosan. Más források
még korábbra, Robert Herrick 1648-as A szerencséhez című verséhez kötik a smiley első felbukkanását: „Upon my ruines (smilling yet :)”.
Az első valóban szándékos emotikonokat a Puck című amerikai humormagazin tette közzé tipográfiai művészet címen, 1881 márciusában. Itt négy, az írógép karaktereinek használatával megjeleníthető hangulatot mutattak be – örömöt, melankóliát, közönyt, csodálkozást. A smiley irodalmi vonatkozásait tekintve külön érdekesség, hogy
Ottlik Géza – már az író halála után, 1993-ban megjelent – Buda című regényében ugyancsak megtalálható a mosolygó emotikon.
A ma ismert smiley történetében kiemelkedő szerep jutott egy szabadúszó grafikusnak, Harvey Ballnak, aki 1963-ban egy amerikai biztosítótársaság felkérésére alkotta meg, állítólag mindössze 10 perc alatt, a fekete kontúrral határolt sárga kört, amelyben egyszerű pontok voltak a szemek, alattuk egy görbe vonal a mosolygós száj. A társaság először száz ilyen jelvényt osztott szét a dolgozói között, majd elkezdték más cégek is rendelni, 1971-ben pedig már 50 millió smiley-kitűzőt értékesítettek világszerte. Mivel Ball nem védette le a logót, semmilyen részesedést nem kapott a későbbi bevételből, mindössze az egyszeri munkáért járó 45 dollárt rakhatta el.
A smiley-k sikertörténetének következő állomása 1970-re datálható, amikor két philadelphiai üzletember, Bernard és Murray Spain az eredeti dizájnt megtoldva a „Have a Happy Day” szlogennel levédették. Valószínű, hogy a szlogen egy magyar szövegíró műve volt, ugyanis kitalálását Gyula Bogar nevéhez kötik.
Európába 1972-ben érkezett meg a smiley, sőt elnevezését is akkor kapta Frenchman Franklin Loufranitól, aki a francia France Soir lap számára védette le a rajzot ezen a néven. A The Smiley Companyt is ő hozta létre, amely a mai napig száz országban őrködik a mosolygós fej jogtiszta felhasználásán. A cég egyébként az egyértelmű hasonlóságok ellenére nem Harvey Ball örökségének tartja az általuk levédetett rajzot, mondván: az épp egyszerűsége folytán már jóval régebben is létezett, mint hogy Ball papírra vetette volna.
Legalább ekkora kultúrtörténeti jelentőséggel bír Scott Fahlman, a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem számítástechnikai professzorának tette, aki az MTVA Sajtóarchívumának anyaga szerint 1982. szeptember 19-én kelt levelében az alábbi javaslattal állt elő: "A következő karaktersorozatot javaslom a viccek jelölésére: :-). Oldalra döntve olvasd." (Fahlman egy tréfát követő intézményi értetlenkedés miatt javasolta a további levelezésekben az esetleges kétértelműségek eloszlatására szolgáló jelsorok alkalmazását.)
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy egy Kevin McKenzie nevű fiatalember hasonló ötlettől hajtva már 1979-ben leírta az első mosolygó emotikont -) az online térben, csak erre akkor senki nem figyelt fel. Mások véleménye szerint mindkettőjüket megelőzték egy PLATO nevű oktatási rendszer feltalálói, akik már 1972-ben smiley-kat küldözgettek egymásnak. Komoly kutatómunka után, 2002-ben sikerült előkeríteni Fahlman húsz évvel korábbi levelét, meglett McKenzie üzenete, sőt a PLATO emotikonjai is, az első online elküldött, mai jelentésében használt smiley szerzőjének mégis Scott Fahlmant tartják.
Az emotikont eleinte az egyetemek, laborok közti élő kapcsolattartásban használták, majd a mobiltelefonok és az internet elterjedésével elképesztő gyorsasággal épült be a mindennapi kommunikációba.
Az arckifejezések megítélésében mutatkozó kulturális különbség megjelent az emotikonokban is. Egy 2007-es kanadai kutatás szerint például az amerikaiak a szájra, a japánok a szemre figyelnek, amikor az érzelmek megnyilvánulására kíváncsiak. Ezért is lehet, hogy az Egyesült Államokban és az egész nyugati világban elterjedt smiley-val ellentétben Japánban nem a szájat, hanem a szemet reprezentáló jelek váltak hangsúlyosabbá: (^_^), (*_*).
A smiley emotikon sárga színűre és rajzzá a Yahoo!-nak köszönhetően változott át digitálisan, már emoji néven (a japán e - kép, és a moji - karakter szavakból), amikor az felvette 1998-ban indult Messenger üzenetküldő alkalmazásába. Az emojiknak világnapjuk is van, ezt első alkalommal 2014. július 17-én rendezték meg. Az emojik szabályzásáért felelős Unicode Konzorcium 2021-es adatai alapján az online felhasználók mintegy 92 százaléka használja az emojikat. Ma már több mint 3500 közül választhatunk, tavaly a legnépszerűbb az örömkönnyek közt nevető figura volt, ezt a szerelmet vagy szeretet kifejező vörös szív követte.
A smiley népszerűsége töretlen, nem csoda, hiszen egyszerű, pozitív üzenetet hordoz, a vidámságot hirdeti, nem szorul magyarázatra. Használata segít pótolni a beszélgetések során használt metakommunikációt és érzelmi többletet, a mindennapi írásos társalgást gyorsítja és leegyszerűsíti.
