Ugró hal és a gyp-s mexikói gőte a Miskolci Állatkertben

Nem péksüti, hogy milyen "vadállatok" élnek környezetünkben, elsőre a bemutatott kétéltűeket valahova több száz kilométerrel arrébb helyeznénk el, de hamar kiderült, hogy megyénkben őshonosak egytől egyig. Na, jó a foltos szalamandrát eddig is ismertük, de az alpesi gőtét –nevével ellentétben őshonos ok? – kapásból valahova Svájcba képzeltük el, nem pedig a Bükk csúcsai közé.

Hal ami mászik

Az egyik legmeghökkentőbb élőlény a vadasparkban a kúszógéb, amelynek az a "szokása", hogy futkározik a parton két testhossz leúszása között. Meg ugrál is. De a parton?! A pontyra és keszegre lekorlátozott halismeretünk után erre nem igazán voltunk felkészülve, mert számunkra az a hal, ami úszik. Szerencsénkre segített tudatlanságunk megszüntetésében Támbáné Bohus Viktória, az állatkert munkatársa, aki magabiztosan nyúlt bármelyik állathoz a kétéltűek helyiségében. Elmondása szerint azzal, hogy bemutathatják, az őshonos állatokat eloszlathatják azokat a tévhiteket, hogy pl. a szalamandra gyík. Ősszel az állatokat szabadon engedik telelésre, de nem úgy egy vendégszereplőt, a mexikói gőtét.

A jó pesti víz

Mexikói gőte – más néven axolotl - barátaink sajnos megálltak a fejlődésben és megmaradtak embrió állapotban és továbbra is a vizet kultiválják, ráadásul egyikük halmozottan hátrányos helyzetű, mert a fővárosból került Miskolcra és (feltehetőleg) a jó öreg pesti csapvíztől még be is feketedett. Na meg két bal első lába lett. Rasszizmusnak nyoma sem volt az akváriumban, elég nyugodt viszonyokat tapasztaltunk, sőt ha lehet ilyet mondani bárgyú vigyorral nézték végig a fotósunk ténykedését.

Szégyenlős kecskebéka

Kint már a békáké volt a főszerep, elsőként próbáltuk megbrekegtetni a kecskebékát, - de az csak nézett, mint hal a szatyorban, vezetőnk kezéből inkább visszavágyott az akváriumba. Utána még jött egy varangy és egy levelibéka, de az számunkra már nem okozott meglepetést, nem úgy egy iskolás csoportnak. Látszott rajtuk, hogy városban szocializálódtak nem pedig vidéken, mert őszintén rácsodálkoztak a faluhelyen mindennapos kétéltűekre. Némi nézelődés és visongás után benyomultak tigrispitont simogatni. Na ez már sok volt. Elhúztuk a csíkot, nem értünk a kígyókhoz, de állítólag még aznap nem evett. Vagy azon a héten? (Mindenkit megnyugtatunk, a piton nem eszik gyerekeket, a hörcsögöket annál inkább szereti.)
Ha különleges hazai kétéltűeket akar látni őszig megteheti a Miskolci Állatkertben!
sothis