Robert Ballard az eltűnt legendás pilótanő nyomába ered

Robert Ballard, világhírű tengeri roncsvadász és a Titanic megtalálója bejelentette, hogy a 20. század egyik legnagyobb rejtélyének ered nyomába: az 1937-ben rejtélyes körülmények között eltűnt amerikai pilótanő, Amelia Earhart repülőgépét fogja keresni a Csendes-óceánon – írja a Múltkor.

Amelia Earhart legendás amerikai pilótanő és navigátora, Fred Noonan több mint 80 éve, 1937. július 2-án tűntek el nyomtalanul a Csendes-óceánon, világ körüli repülőútjuk utolsó előttire tervezett szakaszán. Miután Earhart saját Lockheed Electra 10E típusú repülőgépével felszálltak az új-guineai Lae-ből, a páros az apró Howland-sziget felé vette az irányt, az Egyenlítőtől nem sokkal északra.

Sosem értek azonban célba – a rossz látási viszonyok között vélhetően nem találták meg a kicsiny szigetet, és a számos különféle elmélet mentén kutatóknak sem sikerült még őket megtalálniuk.

Most azonban Robert Ballard, az 1912-ben elsüllyedt Titanic roncsának híres felfedezője is Earharték keresésére készül. Augusztus 7-én indul el Szamoáról a Kiribatihoz tartozó, lakatlan Nikumaroro (korabeli nevén: Gardner-sziget) felé, az expedíciót pedig elkíséri a National Geographic filmstábja. Az összeállított dokumentumfilmet október 20-án tervezik a közönség elé tárni.

Ballard a legmodernebb kutatási technikával felszerelt Nautilus nevű hajót és páratlan tengeri roncskutatói tapasztalatát is segítségül fogja hívni. A Titanicon kívül Ballard találta meg azt a járőrhajót is, amelyen John F. Kennedy amerikai elnök szolgált a második világháborúban, és amely a Japán elleni harcok során süllyedt el a Salamon-szigeteknél, valamint a szintén a második világháborúban elsüllyedt német Bismarck csatahajót az Atlanti-óceánon.

Ballard ezek mellett több ókori hajót is fellelt, amelyek a Fekete-tenger mélyén nyugszanak, valamint ő találta meg a Galápagos-szigeteknél a tengerfenéken lévő hidrotermális kürtőket is.

A feladat korántsem mondható könnyűnek: Earhartot szinte folyamatosan keresik azóta, hogy eltűnt. Az Egyesült Államok parti őrsége és haditengerészete hajóval és repülővel két héten keresztül kereste nyomait a térségben, majd Earhart férje, George Putnam könyvkiadómogul civil tengerészekkel folytatta a keresést.

Az amerikai kormány végül kijelentette, hogy a repülőgép vélhetően lezuhant és elsüllyedt valahol a Csendes-óceánon.

Ennek ellenére a már életében világhírű pilótanő sorsával kapcsolatos elméletek sokasága látott napvilágot eltűnése óta. Egyesek szerint Earhart és Noonan japán csapatok fogságába került, akik kivégezték őket, de olyan vélekedés is született, mely szerint Earhart eljátszotta saját eltűnését, és a világhír elől menekülve egyszerű háziasszonyként élte le életét New Jersey államban.

Az évtizedek során számos expedíció keretében keresték Earhart, illetve repülőgépe nyomait a Marshall-szigeteken, az Északi-Mariana-szigeteken, és a Csendes-óceán mélyén.

Az egyik legfelkapottabb elmélet szerint, amelyet a Történelmi Repülőgépek Felkutatásáért Nemzetközi Csoport (TIGHAR) terjesztett elő, Earhart és Noonan Nikumarorón hajtottak végre kényszerleszállást.

A korallatoll 350 tengeri mérföldre (650 kilométerre) található a Howland-szigettől délnyugatra, igen közel ahhoz a repülési irányvonalhoz, amelyet Earhart legutolsó rádiós üzenetében bemondott. A szigeten van egy lapos zátony, amelyre Earhart apálykor akár le is szállhatott az Electrával.

A TIGHAR eddig 13 expedíciót indított a szigetre, köztük egy olyat is, amelyen hullakereső kutyákkal kutattak Earhart maradványainak nyomai után. A kutyák akkor egy egykori táborhelyet találtak, ahol lehetséges, hogy egy ember valamikor régen meghalt, majd holtteste itt vált az elemek martalékává. Csontok nem kerültek elő, azonban talajmintákat vettek a kutatók, ezek DNS-vizsgálata még zajlik.

„Buzgón remélem, hogy az expedíció sikeres lesz” – mondja Ric Gillespie, a TIGHAR ügyvezető igazgatója. Gillespie régóta bizonyítottnak tekinti a Nikumaroro-hipotézist, azonban, mint mondja, „a nagyközönségnek kell egy darab a repülőből.”

A TIGHAR által összegyűjtött bizonyítékok két eleme győzte meg Ballardot arról, hogy érdemes körülnézni a lakatlan atollon: a szigetről egy 1937 októberében készült fotón egy homályos forma látható, amely akár az Electra futóművének egy darabja is lehetett. Az Earhart eltűnését követő napokban pedig több olyan rádióadást is fogtak a térségben, amely szerint a pilótanő a szigeten ragadt számkivetettként.

Az Earhart sorsának bizonyítására tett korábbi kísérletek egyike sem járt döntő eredménnyel, Ballard azonban most már tántoríthatatlan.

„Vadász vagyok – azonosulnod kell a zsákmánnyal, amelyre vadászol” – mondja a tengeri geológus és korábbi tengerésztiszt, aki mérlegelte az Earhart előtt akkor álló opciókat. „Elhelyeztem magam abba a pilótafülkébe, és elkezdtem Ameliává válni.”

A jövő hónapban induló vadászat a tengeren és a szárazföldön egyaránt fog folyni. A National Geographic Society régésze, Fredrik Hiebert által vezetett csapat a sziget meghatározott pontjait fogja átfésülni, míg Ballard és Allison Fundis, az Óceánkutató Alapítvány vezető műveleti tisztje fogja vezényelni a vízalatti fázist.

Ballard több mint 150 mélytengeri expedíció során tökéletesített keresési stratégiája keretében szonárral fogja az óceánfeneket feltérképezni, valamint több vízalatti robotjárművet is útnak indít – köztük egy olyat is, amely akár 4 kilométer mélységbe is le tud merülni.

„Ez messze a legösszetettebb vízalatti technológia, amelyet valaha használtunk” – mondja Tom King régész, aki több nikumarorói expedíción is részt vett már. „Nagyon érdekes lesz bevetni Ballard technológiáját.”

Mindazonáltal a perdöntő bizonyíték előkerülésének esélyei nem a legbiztatóbbak. Maga Ballard is azt mondja a célba vett területről, hogy egy „nagyon nagy energiájú találkozása az óceánnak egy élő zátonnyal” – olyan hely, ahol egy repülő hamar apró darabokra zúzódna.

Hosszú, illusztris pályafutása során – melynek legutóbbi állomása az volt, hogy az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) Óceánkutató Szövetkezeti Intézet vezetőjévé nevezték ki – Ballard gyakran mondta azt, hogy az ő szakmája a dolgok megtalálása.

A 77 éves kutató azonban különösen filozofikusan nyilatkozott az előtte álló küldetésről, amely lehet, hogy élete egyik utolsó ilyen vállalkozása lesz: „Lehet, hogy egyes dolgoknak nem kellene előkerülniük – mondja. „Meglátjuk, Amelia is ezek közé tartozik-e.”

Fotók: wikipedia.com