2021.11.06. 07:15
A szorongás és a kiégés ellen is hatásos az éneklés
Az éneklésnek számos jótékony hatása van, kiemelten terápiás lehet a túlhajszolt felnőttek életében is.
Forrás: Shutterstock
Fotó: Shutterstock
A zene nemcsak szórakoztat, de segítségével többek között a szorongás és a kiégés is könnyebben leküzdhető – írja a Fanny magazin nyomán a Vasárnap Reggel.
A hangképzés ugyan egyszerűnek tűnhet, ám valójában bonyolult szervi működés eredménye. Paár Julianna zeneterapeuta és énekes elmondta, ahhoz, hogy egyáltalán hangot adjunk ki, a légzésünk, a felső légúti izmaink, a szerveink és az úgynevezett rezonáns üregeink harmóniájára van szükség.
Az éneklés ráadásul az agyban is különleges összhangot teremt.
A beszéd, a szóalkotás, a verbális kifejezőképességek alapvetően a bal agyféltekéhez köthető folyamatok, amíg a zenei érzékelésünk a jobb agyféltekével hozható összefüggésbe. Így az éneklés, túl azon, hogy egyszerre aktiválja mindkét agyféltekét, együttműködésre is sarkallja őket. Ebben a folyamatban pedig sok terápiás lehetőség rejlik.
A szakember továbbá hangsúlyozta, a zeneterápián nem az esztétikum, a hangzás szépsége a lényeg, hanem az, hogy a felnőttek is szabadon kiereszthessék a hangjukat, akár a gyermekek.
A terápián a részvételhez nem szükséges zenei előképzettség sem, az emberben lévő ösztönös muzikalitással lehet dolgozni. Az ülések alkalmával nem konkrét dalokat tanul a páciens a terapeuta segítségével, hanem olyan hangi gyakorlatokat végez, amelyek segítenek elszakadni a verbalitástól, vagyis a szóbeli kifejezéstől. Ez a hang lehet ének, csettintés, taps, a mellkas megütése, azaz bármilyen rögtönzött, a testtel keltett hanghatás. Ez egyrészt segít az egészséges testtudat kialakításában, másrészt segít elszakadni a társadalmi elvárásoktól.
Az egyik alapgyakorlat például a hanglétra, amikor a páciens középtartományból egyre magasabbra vagy alacsonyabbra lépked, hogy fel lehessen mérni a hangterjedelmét.
Paár Julianna hangsúlyozta, a legtöbb terápia vége felé észrevehető, hogy a páciensek elkezdik feszegetni a határaikat. Így azokat a hangokat is megszólaltatják, amelyek ugyan nem esztétikusak, de magasabban vagy mélyebben vannak a kezdetben kiadottaknál. Ez egy jó példája annak, hogyan keretezheti újra a zeneterápia a személyiséget, hogyan segítheti a pácienseket az önkifejezésben és az ellazulásban.
A zeneterapeuta továbbá elmondta, gyerekekkel általában könnyebb dolgozni, mivel nyitottabbak a feladatokra. De az éneklés életkortól függetlenül mindenkinek jót tesz.
A felnőtteket már nyomasztják olyan társadalmi elvárások, amelyek miatt nem merik használni a hangjukat. Az iskolai énekórákon például gyakori a megbélyegzés, amely szerint egyeseknek nincsen hangjuk.
A szakember szerint azonban ez egyáltalán nem igaz, hangja ugyanis mindenkinek van, és ha megtanuljuk újra kiereszteni, azzal a lelkünket is mozgásba hozhatjuk.
Már a babák énekelnek
A gyerekek körülbelül kétéves korukban kezdenek el összefüggő mondatokban beszélni. Az ezt megelőző időszak az úgynevezett preverbális korszak, ami alatt a kisbabák még látszólag értelmetlen hangokkal teremtenek kapcsolatot. Szakértőnk szerint ez a kommunikációs forma nagyban hasonlít az éneklésre.
Ebben a korszakban a gyerekek szavak nélkül fejezik ki érzelmeiket, gondolataikat, akaratukat. Az édesanyjukkal is dúdolva és gügyögve beszélgetnek, illetve különböző dallamú sírással jelzik, hogy éppen mi a baj.
Felnőttkorra viszont szinte teljesen eltávolodunk ettől a fajta kommunikációtól, ami akkor jelenthet nagy problémát, ha valakinek szavakkal nehezére esik kifejeznie önmagát – hangsúlyozta Paár Julianna.
Borítóképünk illusztráció