725 éve alapították a Monacói Hercegséget

Monaco területét már több tízezer éve is lakták, az őskori leleteken kívül a massiliai görögök kolóniájának és a rómaiak kereskedelmi telepének nyomait egyaránt megtalálták itt régészek. A 2,02 négyzetkilométeres területű, a Vatikán után a világ második legkisebb országának neve a kivételes, egyedülálló jelentésű görög szóból, a monoikosból származik.

A római birodalom bukása után, feltehetően barbár törzsek fosztogatása és pusztítása miatt, a térség a 10. századra elnéptelenedett. 1191-ben VI. Henrik német-római császár a mai belváros területének jelentős részét Genovának adományozta. 1215. június 10-én a genovai Ghibellinek egyik családja - Fulco del Casello vezetésével - erődépítéshez kezdett a későbbi városállam jelképének számító Sziklán (Le Rocher), ami nemcsak stratégia fontosságú eseménynek, de a monacói történelem kezdetének is tekinthető.

Az 1271-ben Genovában hatalomra került császárpárti Ghibellinek száműzték a pápa politikáját támogató Guelfeket. Utóbbiak közé tartozott a tengeri kereskedelemből meggazdagodott Grimaldi család, amely a kiutasítás után kis hadseregével a város környékén portyázott. 

A legendás történet egyik változata szerint 1297. január 8-án Monaco erődjében éppen harangoztak, amikor a kapuőrök egy csoport misére igyekvő ferences szerzetest állítottak meg. Rövid alkudozást követően a gyanútlan őrök beengedték az álruhás Francesco Grimaldit és unokaöccsét, Rainier Grimaldit, akik szolgáikkal az éj leple alatt elfoglalták az erődöt. 

(Ennek emléke megjelenik Monaco címerében, a két oldalon álló szerzetesek képében.) Négy év múlva azonban, 1301 tavaszán a genovaiak visszafoglalták Monacót: a Grimaldiknak menekülniük kellett. Csak harminc évvel később, 1331. szeptember 12-én I. Rainier legidősebb fiának, Carlo Grimaldinak sikerült azt visszaszereznie, amiért a történészek őt tartják a Hercegség alapítójának. Uralma alatt Monaco fennhatóságát kiterjesztette a környező két településre, Mentone-ra és Roquebrune-re.

Carlo halála után ismét genovai uralom következett, egészen 1419-ig, amikor a Grimaldik visszavásárolták a területet, amely ezzel végleg a család tulajdonába került. 1612-ben hercegi rangot kaptak, és ugyan francia hűbéresként, de szuverén hatalommal birtokolták hercegségüket.

A francia forradalom hatalmas törést okozott az addig kiegyensúlyozott államközi kapcsolatokban. 1793-ban a Francia Köztársaság hadserege megszállta Monacót, bevezette saját törvényeit, a Hercegi Palotát kórházzá alakította, a Grimaldi-családot száműzte. A francia uralom Napóleon bukásáig, azaz a bécsi kongresszusig tartott, amikor a Hercegség visszakapta szuverenitását, de átkerült a Szárd Királyság fennhatósága alá, egészen 1861-ig, amikor III. Charles herceg felajánlotta Franciaországnak a Roquebrune és Mentone feletti uralmat, amiért cserébe ismét megkapta teljes szuverén jogait. A Hercegség 24 négyzetkilométeres területéből így mindössze 1,2 maradt. A területek elvesztésével a bevételek is csökkentek, ezért III. Charles és anyja, Caroline kitalálták, hogy Société des Bains de Mer néven játékházat alapítanak, amelyet François Blanc-nak sikerült megvalósítania. Később, 1868-ban, mikor a vasút megépült Nizza és Ventimiglia között, tódulni kezdtek a vendégek, a szerencsejáték vállalkozás nyeresége pedig hihetetlen ütemben növekedett. 

A kaszinó egyre inkább vonzotta a befektetőket is, luxushotelek és impozáns villák sora épült a környéken. Ezt a negyedet 1866-ban, III. Charles tiszteletére Monte Carlónak nevezték el. Monaco 1869-ben a frissen alapított kaszinó bevételeinek hatására minden vagyon, jövedelem és építési adót eltörölt.

Az ország első alkotmánya 1911-ben született, I. Albert uralkodása idején, aki az oceanográfia és a paleontológia területén végzett kutatásai miatt tudományos tekintélynek is számított. Uralkodása alatt megalapította az Oceanográfiai Intézetet, melynek része egy múzeum is, illetve neki köszönhető az Opera létrehozása.

II. Louis herceget fia, III. Rainier követte a trónon 1949-ben. Ötvenhat éves uralma alatt fontos nemzetközi pénzügyi helyszínné változtatta az országot, amelynek a szerencsejátékból származó bevételei a kilencvenes évekre már csak a nemzeti jövedelem töredékét képezték. Továbbá, az 1962-es alkotmány nyomán, eltörölték a halálbüntetést, szavazati jogot biztosítottak a nőknek, és életre hívták az alapvető szabadságjogokat biztosító Legfelső Bíróságot. 1993-ban az ország az ENSZ teljes jogú tagja lett. III. Rainier azonban csak akkor került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor 1956-ban feleségül vette Grace Kelly amerikai filmsztárt.

A Cote d'Azurön lévő, területét a tengert feltöltve 2,02 négyzetkilométerre növelő törpeállam pénzügyi és vámunióban áll Franciaországgal. Monaco köteles tiszteletben tartani Franciaország érdekeit, cserébe Párizs garantálja a Hercegség szuverenitását és függetlenségét. A Hercegség örökletes a Grimaldi-családon belül, az elsőszülöttség rendje szerint úgy, hogy a férfiutódok a nőutódokat a trónutódlás rendjében megelőzik. 2002-ben Monaco és Franciaország között szerződés jött létre, mely szerint, ha a monacói trónnak nincs örököse, a Hercegség önálló állam marad, és nem válik Franciaország részévé. 2005 óta II. Albert, III. Rainier fia ül a trónon. Monaco állandó lakosainak száma közel negyvenezer, álmukat ötszáznál alig több éber rendőr vigyázza.