Leszállás közben fulladt meg a Szojuz-11 űrhajó legénysége – 50 éve történt a tragédia

A Szojuz a harmadik szovjet űrprogram volt a Vosztok- és a Voszhod-program után. Az első során egyszemélyes űrhajókat indítottak, a Vosztok-1 fedélzetén járt 1961. április 12-én először ember a kozmoszban, Jurij Gagarin személyében. Az 1964-ben kezdődött Voszhod-program két küldetésén immár többszemélyes űrhajókat próbáltak ki, a hatvanas évek közepén indított Szojuz-program eredeti célja a Holdra szállás lett volna. Mivel ebben az amerikaiak megelőzték a Szovjetuniót, a cél az állandó űrállomás létrehozására és annak megbízható kiszolgálására változott.

A világ első űrállomását, a Szaljut-1-et 1971. április 19-én lőtték fel Bajkonurból.

A három részből – egy kisebb és egy nagyobb munkaterület és dokkoló komponens – álló 19 tonnás, 15,8 méter hosszú és 4,2 méter átmérőjű létesítményt a már sikeresen berepült Szojuz-űrhajók és a katonai célra szánt Almaz automata űrállomás tervei alapján építették meg. Első legénysége egy héttel később érkezett meg a Szojuz-10 fedélzetén, de a három űrhajós a dokkolás után mechanikai problémák miatt nem tudta kinyitni az átjáró ajtót, így öt és fél órás hiábavaló próbálkozás után dolgavégezetlenül tért vissza a Földre. Akkor úgy tűnt, hogy balszerencséjük volt, de a következő misszió sorsának ismeretében akár szerencsésnek is nevezhetjük őket.

A Szojuz-11 személyzetének eredetileg Alekszej Leonovot, Valerij Kubaszovot és Pjotr Kologyint jelölték ki, miután azonban a start előtti orvosi vizsgálat kettejüknél is tbc-fertőzést állapított meg, a tartalék legénység lépett helyükbe.

Georgij Dobrovolszkij parancsnok, Viktor Pacajev kutatómérnök és Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök 1971. június 6-án indult útnak, és másnap sikeresen összekapcsolódott az űrállomással. Az űrhajózás történetében először a kozmonauták nem a nyílt űrön keresztül, hanem a belső áthaladást lehetővé tévő zsiliprendszeren keresztül jutottak be egy másik űrobjektumba, ahol 22 és fél napon át dolgoztak. Az első napot még űrhajójukban töltötték, amíg a ventilátorok megtisztították az űrállomás állott és füstös levegőjét, a 11. napon pedig egy kisebb tűz ütött ki, de végül nem kellett elhagyniuk a Szaljutot. A tervezett programot sikeresen végrehajtották, a szovjet televízió élő adásban kapcsolta őket, a lapok folyamatosan beszámoltak a küldetésről. A Szojuz-11 űrhajósai összességében 570 órát és 22 percet töltöttek a kozmoszban, ezalatt 383-szor kerülték meg bolygónkat, 18-szor a dokkolás előtt, 362 alkalommal a Szaljut-1 fedélzetén, 3-szor a szétválás után.

Az űrhajósok június 29-én fejezték be a munkát, s átszálltak a Szojuz-11 kabinjába. Miután légmentesen lezárták az átjárót, kézi vezérléssel megkezdték a szétválást, majd az orbitális pályáról megkezdték a visszatérést. A leszálló modullal ugyan még azelőtt megszakadt a rádiókapcsolat, hogy ezt az ionizált levegő indokolta volna, de akkor még senki sem aggódott. A földi irányítóközpontba érkező adatok nem jeleztek műszaki problémát, a fékezőernyők rendben kinyíltak, az űrkabin a kijelölt területen ért földet.

Amikor azonban a mentőegység kinyitotta a kabin ajtaját, a három űrhajóst a helyükön ülve, de életjelenségek nélkül találták, az újraélesztési kísérletek nem jártak sikerrel.

(A kutatási anyag – a feljegyzések, a filmek, a naplók – épségben lejutott a Földre.)

A két héten át folyó, rendkívül alapos vizsgálat megállapítása szerint a leszállási manőver közben a kabin kiegyenlítő biztonsági szelepe műszaki hiba miatt kinyitott, és a sportöltözéket viselő asztronauták mintegy fél perc alatt megfulladtak, a halál hivatalos okaként tüdőembóliát jelöltek meg. Az egyik űrhajós megpróbálta kézzel bezárni a szelepet, de beszíjazva, fulladozva erre esélye sem volt. A programot a tragédia után felfüggesztették, a Szojuz űrhajókat áttervezték. Az eredetileg háromszemélyes űrkabint kétszemélyesre csökkentették, a középső ülés helyére a szkafanderek oxigénellátását biztosító készüléket építettek be, és előírták, hogy az űrhajósoknak a start és a landolás során is viselniük kell a szkafandert.

A három űrhajós közül Dobrovolszkij és Pacajev először járt a világűrben, Volkovnak ez volt a második küldetése. A hamvaikat tartalmazó urnák a Kreml falában Jurij Gagarin síremléke mellett nyugszanak.

A Szaljut-1 újabb űrhajót már nem fogadhatott. Üzemanyaga 175 nap után elfogyott, fékező hajtóműveit utoljára 1971. október 11-én kapcsolták be, és a Csendes-óceán fölött a Föld légkörébe belépve megsemmisült.