A gyermek és az élet sötét oldala - Mit cselekedjen a szülő?

Debrecen - „A szülők őszintesége nagyon fontos, fel kell a gyermek előtt is vállalni egyes élethelyzeteket.”

Szülőként szeretnénk meghagyni gyermekeinknek azt a mesebeli világot, amit ők a kezdetektől fogva elképzelnek maguk körül. Felnőttként már tudjuk, hogy nem minden lehet cukormázból, valamint nem ébredhetünk mindennap szivárványtól pompázó égboltra. Azonban egy idő után muszáj megmutatnunk csemetéinknek a létezésünk árnyoldalait is. Szülőként kötelesek vagyunk arra, hogy gyermekeinket felkészítsük a való életre, mert ha nem így cselekszünk, akkor a pofonok sorra fogják őket érni.

Természetesen az igazság nem mindig kegyes, de az még kegyetlenebb, amikor villámcsapásként érnek minket az információk, a feldolgozás akkor sokkal nehezebbé válik. Jenei-Márku Hajnalka klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus úgy véli, hogy a szülő-gyermek kapcsolat egyik nagyon fontos alappillére a kölcsönös bizalom, ami mintát ad a későbbi szociális kapcsolatokhoz.

Mérvadó változások

– A gyermekek és az őket körülvevő család életében bekövetkező minden változás olyan esemény lehet, amit fontos megosztani a gyermekkel a maga szintjén, életkorának megfelelően. Már az egészen kicsi gyermek is érzi nem tudatos szinten, ha valamilyen feszültség, változás van a családban, akkor is, ha még meg sem tudja azt fogalmazni. Ezektől a ki nem mondott feszültségektől ő is szenved, akár érzéseiben, gondolataiban, képzetáramlásában megjelenik, és ráadásul még nem is érti, hogy miből táplálkoznak ezek a szorongások. A szülők őszintesége nagyon fontos ezekben a helyzetekben, fel kell a gyermek előtt is vállalni ezeket az élethelyzeteket, vele is kommunikálni kell ezekről a témákról. Ilyen életesemény lehet a kistestvér születése, egy családtag halála, betegsége, a szülők válása, de akár a költözés, bölcsőde, óvoda vagy iskolakezdés is – kezdte lapunk tájékoztatását a pszichológus.

Gyermeki tudat

Legtöbbször érezzük, hogy miként is kellene cselekednünk, de egyszerűen nem tudunk elindulni egy irányba sem. Félünk attól, hogy miként reagál a gyermek, mi fog utána lezajlani benne, ha elmondjuk, hogy soha többé nem fogja látni azt az embert, akit mindennél jobban szeretett. Tartunk attól, hogy miattunk rosszul fogja magát érezni a csemeténk, esetleg nem fogjuk tudni kellőképpen kezelni az esetleges kirohanását. A hozzáértőknek nyilvánvalóan könnyebb dolguk van, de laikusként néha tehetetlennek érezhetik magukat a szülők, ami miatt ők is meginoghatnak saját magukkal szemben.

– Ezekről a témákról érdemes a legegyszerűbben beszélni, igazat mondva, a gyermek szintjén. Úgy, hogy a gyermeki tudat számára felfogható legyen. Szavak mellett a közös játék, mese, rajz is sokat segíthet. Ha a gyermek pedig stabil, szerető, biztonságot adó környezetben nő fel, nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is “kiművelik”, az segíthet abban, hogy észrevegye, ha valaki nem a megfelelő szándékkal közeledik hozzá. Ha tudja, hogy a szüleinek bármit elmondhat következmények, szégyenérzet nélkül, akkor ezekre az ártó szándékú közeledésekre is hamar fény derül.

Egy érzelmileg stabil gyermek az idegenekkel szemben is óvatosabb, főleg, ha nincsenek ott a szülei"

– mondta Jenei-Márku Hajnalka.

Megválaszolatlan kérdések

A halálhoz kapcsolódó gyermeki kérdések is a kíváncsiságból fakadnak, a csöppség meg akarja ismerni a világot és benne az embert, ezzel együtt saját magát. Azért fontos ennek a kérdésnek a tisztázása, mert a gyerek fejlődésének következő szakaszában arra is rá fog jönni, hogy ő maga ugyancsak halandó. Nem könnyű beszélni szülőként a kényes témákról, de vannak esetek, amikor elkerülhetetlen az őszinteség.

– A dolgok egyszerű kimondása, megfogalmazása mellett, ki lehet bontani azt is, hogy mit jelent a halál. Aki hívő, elmagyarázhatja, hogy lélekben él tovább az, aki meghalt, és fentről vigyáz ránk. A materialista mondhatja, hogy újra visszaolvadunk a természetbe. Három éves kor körül jön el a kisgyermekek „miért korszaka”, amikor egyre kíváncsibbak lesznek az élet dolgaira, a világ működésére. Óhatatlan, hogy a gyermekek a fontosabb témákat közösségben, már az óvodában is „kibeszélik”, ezért jobb, ha a szülő már otthon is próbálja ezeket a kérdéseket előre megválaszolni.

– Amikor a gyermek új közösségbe kerül, érdemes beszélni a pedagógusokkal az intézményi rutin, szokások kérdésköre mellett ezekről a témákról is. Emellett óvodapszichológus, valamint iskolapszichológus is segítheti ezen területen a pedagógusok munkáját, akár az egész közösségben, akár egyéni szinten is – fűzte hozzá a szakember.

- Nagy Emese -

Az első mindig a gyermek

Sokszor vannak olyan konkrét jelek, amikor a gyermekünk problémái miatt szakemberhez kell fordulnunk. A gyermekek sokkal nehezebben fogadják el a szokatlan történéseket, ezért a felnőtteknek kell ápolni a lelkivilágukat. Természetesen először a szülőknek kell megpróbálniuk megtalálni a megoldást, de ha ők nem járnak sikerrel, akkor szakember segítségét kell kérni.

HBN

[related-post post_id="3910759"]

[related-post post_id="3823748"]