2017.07.02. 13:15
Száz év öröme
<em>Nem tudom, igaz-e, hogy mindnyájunk sorsa meg van írva a csillagokban – vagy a „nagykönyvben”, ki hogyan nevezi. Eszerint állítólag már a születésünkkor eldől az is, hogy meddig fogunk élni. Lehet. Azon azért időnként elgondolkodunk, hogy aki úgymond önpusztító életet él, azaz egészségtelenül táplálkozik, mértéktelenül iszik és dohányzik, netán még drogokat is használ, az vajon e káros szenvedélyei miatt nem éri-e meg az idős kort – csillagok ide, nagy könyv oda.</em> Kenyeres Ilona írása.
Nem tudom, igaz-e, hogy mindnyájunk sorsa meg van írva a csillagokban – vagy a „nagykönyvben”, ki hogyan nevezi. Eszerint állítólag már a születésünkkor eldől az is, hogy meddig fogunk élni. Lehet. Azon azért időnként elgondolkodunk, hogy aki úgymond önpusztító életet él, azaz egészségtelenül táplálkozik, mértéktelenül iszik és dohányzik, netán még drogokat is használ, az vajon e káros szenvedélyei miatt nem éri-e meg az idős kort – csillagok ide, nagy könyv oda. Kenyeres Ilona írása.
Természetesen akadnak kivételek, hiszen előfordul, hogy egy soha nem dohányzó tüdőrákban, egy absztinens esetleg májkárosodás folytán hal meg. A napokban telefonon beszélgettem egy idén már a 100. életévét is betöltött egykori tanárral. A hangja fiatalos volt, tisztán csengő, s szívből nevetett, amikor azt a sablonos kérdést tettem fel beszélgetésünk végén, hogy szerinte mi a hosszú élet titka? Mértékletesség, testi-lelki-szellemi „karbantartás”, humor, és istenhit – felelte. Mivel személyesen nem találkoztunk, nem tudok róla szinte semmit, azon kívül, hogy a mai napig könyvei jelennek meg – egy gyöngybetűkkel dedikált példányt nemrég küldött nekem is. A hangja azonban sok mindent elárult. Megállapításaihoz még hozzátenném, hogy szerintem egy ilyen magas kort megélt embernél sokat jelenthet az is, hogyan viszonyult a világhoz, a körülötte élőkhöz, mennyire volt toleráns (véleményem szerint ő ilyen). Ismerek azonban olyan, nála jóval fiatalabb, egykor komoly vezető beosztásban dolgozó férfiakat is, akik ugyancsak szellemi munkával tartják frissen az agyukat, ám koruk előre haladtával egyesek az eddig jól titkolt agresszivitásukat kevésbé tudják féken tartani. S ennek bizony a környezetük, a még ragaszkodó barátaik látják a kárát. Az ilyen emberekből szerintem mindig is hiányzott a lelki békéhez elengedhetetlen alázat és alkalmazkodókészség. Az, aki soha életében nem tűrt ellentmondást – a munkahelyén és a családjában sem – öregen már nem igen tud megváltozni. Akkor is parancsolni szeretne, csak már nincs kinek. Ha jóval hamarabb próbált volna kissé kedvesebb, alkalmazkodóbb lenni, idős korára akár még szerethető öregember is válhatott volna belőle.