Családi győzelem az ob-n

A Koroknai testvérek állhattak a dobogó két felső fokára az előző hétvégén megrendezett 125. Atlétikai Magyar Bajnokság második napján, a 400 méteres gátfutást követően. Máté lett az országos bajnok 50,56 másodperces idővel, mögötte bátyja, Tibor 51,02-vel futott be a második helyre. A két debreceni atléta a Hajdú-bihari Naplónak beszélt a mögöttük álló verseny kapcsán.

– A futamot megelőzte egy kis vihar, és közvetlenül a rajt előtt volt egy hatalmas menny­dörgés, ez kicsit megzavart bennünket – kezdte Máté, majd folytatta. – Összességében a futás nem volt rossz, voltak kisebb hibák, amiket ha ki tudunk javítani, és összeállna a következő versenyre, akkor be tudnék menni ötven másodperc alá.

– Nagyon örülök ennek az eredménynek – vette át a szót Tibor. – Szerencsére az eső nálunk már nem esett, engem a dörgés nem zavart meg, bár az első gátat elrontottam, de nem hiszem, hogy amiatt. Utána egy kicsit nehezen álltam talpra, azt követően viszont már nem volt technikai hibám, úgyhogy egészen jól sikerült a verseny. Második-harmadik futásom volt az idén, még három van hátra, próbálok szépen haladni előre.

Tapasztalat és terhelés

A Koroknai fivérek a 400 méteres váltófutásban is részt vettek, ahol negyedikként értek célba. – Sok erős futó volt az ellenfeleink között, mi a bátyámmal két fiatal sráccal álltunk ki, akik alapból 800-asok, és nekik még idő kell, hogy beérjenek – mondta Máté, aki ezen a váltón és a főszámán kívül máshol nem indult. Nem szeretnék megkockáztatni, hogy túlterheljék a sportoló lábát, hiszen egy súlyos sérülés utáni hosszú felépülésből tért vissza nemrég, így ezek a versenyek még a tapasztalatszerzést szolgálják. Tibor viszont 400 méteres síkfutásban is indult a terhelés miatt. – Szeretem, ha ilyen nagy versenyeken mind a két nap rajthoz állhatok, mert akkor az szépen beindítja a „rendszert”. Ezt szerettem volna ezzel szimulálni, hogy már szombaton is elindultam. Igazából ez számomra inkább egy átmozgatás volt, mint igazi futam. Volt három egész jó 400-as futásom egy hétvégén, ami edzésnek mindenképp kiváló volt.

Reális esély az olimpiára

A jövő héten a székesfehérvári Gyulai István Memorial versenyen indulnak a fiúk, azt követően lesz még egy csapatbajnokság, majd szeptember közepén a Szuper Liga-döntő, amivel véget is ér az idei szezon. – Egy kéthetes pihenő után októberben kezdjük el az olimpiai felkészülést. Ha minden igaz, decemberben indul újra a kvalifikáció, addig nem lehet szintet teljesíteni, ami amúgy 48,90 másodperc. Mivel negyvenen indulhatnak 400 gáton, és nem valószínű, hogy ennyien szintidő alatt lesznek, ezért azt számoltuk, hogy 49,30-cal már biztos, hogy meghívnának – mondta Máté, aztán Tibor folytatta tovább. – Nagyon jólesne egy kis kikapcsolódás, remélem, hogy szeptemberben lesz lehetőség elutazni valamerre. Azután kezdődik az alapozás, a tervek szerint pedig március környékén edzőtáborba megyünk majd, áprilisban pedig Dél-Afrikában versenyezhetünk. Ez nagyon sokat jelentene, mert a meleg időjárás rengeteget segíthet a felkészülésben. Nagyon szeretnénk kijutni Tokióba, ami szerintem reális lehet, de kell hozzá szerencse is, a hőmérséklet nagy befolyással van erre. Szeles, hűvös időben nehéz dolgunk lesz, de ha kifognánk egy 30 fokos szélcsendes időszakot, akkor jó esélyünk nyílhat kijutni az olimpiára.

A testvérek már sokszor versenyeztek egymással, de elmondásuk szerint a pályán nincs idő ezen gondolkozni, vagy a másikkal foglalkozni. – Szeretem, ha versenyen van kivel futni, de az mindegy, hogy az öcsém vagy más – mondta Koroknai Tibor, és folytatta. – Az edzésnél viszont nagy segítség, hogy ketten vagyunk Mátéval, mert egyedül sokkal rosszabb lenne ezt a sok állóképességi munkát elvégezni, ami egy ilyen számhoz kell, de szerintem neki is. A versenyen, hogy végül ki nyer, az igazából majdnem mindegy is.

Bakos Attila