Hobbinak indult, mára versenyez is a fiatal lovas

Térségünkben a lovak iránti szeretet nagyon erős, számtalan hobbi­lovas él megyénkben, de azokból is akad szép számmal, akik versenyzéssel, illetve lótartással foglalkoznak. Kosina Boglárkát, a huszonnégy éves balmazújvárosi lányt születésétől fogva körülveszik a nyerítő négylábúak. Szerencsésnek tarthatja magát, hiszen már a szülei is lótartással foglalkoztak, így nem volt nehéz megismerkednie a hűséges jószágokkal. Az egyetemista lány körülbelül tízéves lehetett, amikor először lóhátra „pattant”, azóta tudja: a lovak mindig fontos szerepet fognak betölteni az életében. Tizenévesen mondhatni hobbiként lovagolt, azonban egyre inkább elkezdte komolyabban érdekelni a lovaglás, az elmúlt időszakban már versenyzett is, egy éve volt áprilisban, hogy letette a rajt­engedélyvizsgát, azóta több díjugrató megmérettetésen is indult, ahol szép eredményeket ért el.

– Rendszeresen három éve lovagolok, az utóbbi időszakban pedig több versenyen is indultam, többek között Szilvásváradon, Hortobágyon és Debrecenben „csillogtattam” meg a tudásom. Nagyon büszke voltam magamra és persze Szaharára, a tizenhárom éves kisbéri félvér paripámra, hiszen valamennyi verseny végén dobogóra „állhattunk”. Sokat köszönhetek a családomnak, hiszen általuk kerülhettem közelebb a hátasokhoz, nemcsak a szüleim, de az unokatestvéreim és a bátyám is lovakkal foglalkozik, így nem volt nehéz „szerelembe esni”– kezdte a fiatal lány.

Végső elhatározás

– Eleinte terepen lovagoltam, majd egyre inkább érdekelt a versenyzés is, és a tudatosabb lovaglás, hogy azokat a kifejezéseket, amiket olvastam, megtanultam, át tudjam vinni a gyakorlatba. Majd jött egy gondolat, hogy a rokonaimhoz hasonlóan elkezdek komolyabban foglalkozni a paripákkal és a közös munkával. Majd az elhatározásom után nem sokat hezitáltam, edző mellett folytattam a lovaglást; februárban volt egy éve, hogy elkerültem egy magánlovardába, és ott kamatoztattam az addig megszerzett tudásomat. Mindig is tudtam, hogy közel állnak hozzám a hátasok, de az idő elteltével rájöttem, hogy a jövőben akár munkaként, és nem csak hobbiként szeretnék foglalkozni velük – mondta.

Szoros kapcsolat

Boglárkából hamarosan a Debreceni Egyetemen végző ménesgazda válik, aki voltaképpen jelenleg összeköti a kellemeset a hasznossal: a lovaglás beszámít a szakmai gyakorlati időbe. – Az állat a legnagyobb kincs, amit az ember kaphatott az élettől, mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, ugyanúgy a családom életében is. Azonban a lovak voltak azok, akik a legtöbbet jelentettek, és jelenteni is fognak örökké, a természetük és a küllemük egyszerűen elvarázsol. Az ember és a ló között hihetetlenül szoros kapcsolat tud kialakulni, ezt pedig csak az tudhatja, aki ült már hátason, vagy hosszabb időt töltött el a közelükben. Ez egy olyan szeretet, amiben soha nem csalódunk; számtalan olyan emberi kapcsolatom volt már, amiben csalódtam, de tudom, a lovak iránti imádat töretlenül meg fog maradni – fűzte hozzá.

Az egyetemista lány soha nem félt a lovaktól, gyermekkorától fontosnak tartotta, hogy felelős lótartó legyen, attól függetlenül is, hogy nagyon magas anyagi és munkavonzata van. – Felelősséggel tartozunk a körülöttünk élő állatokért, a beléjük fektetett munka pedig egyszer meghozza a gyümölcsét. Három éve láttam meg először Szaharát, és már akkor tudtam, nekünk „dolgunk” van egymással. Iszonyatosan várom, hogy megkezdődjenek a zárt kapus versenyek, bízom benne: igazi sikerek várnak ránk – hangsúlyozta végül.

NE