Öntözővízre szomjazik a termőföldünk az egész megyében

Ezt Jakab István, az Országgyűlés alelnöke jelentette ki a Napló kérdésére Esztárban, ahová Osváth Lajos, Bihar vármegye egykori főlevéltárosa emlékére elhelyezett tábla leleplezésére érkezett a minap. Az eseményt követően Jakab Istvánt, mint megyénkbeli országgyűlési képviselőt, agrárszakembert, a gazdákkal napi kapcsolatot tartó szakpolitikust kérdeztük Hajdú-Bihar öntözési lehetőségeiről, annak fejlesztéséről. Elöljáróban elmondta, hogy ilyen szintű kiszolgálása a magyar gazdáknak, mint ami a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarán, a falugazdász-hálózat tagjain és a kamarákban dolgozó szakértőkön keresztül megvalósul, még nem volt. Ezt tovább szeretnék erősíteni. Most zajlik az Európai Unió következő hétéves költségvetésének vitája, az ország elemi érdeke pedig az, hogy a brüsszeli büdzséből ami nekünk jogszerűen jár, abból egy eurócent se maradjon bent. Ehhez teljes információs hálózat, teljes együttműködés és egy erős összefogás kell. Itt, a megyében megvan, és a többi megyében is ezen dolgoznak.

Hajdú-Bihar agrármegye, ahol az ágazat jövedelmezősége szempontjából elengedhetetlenül fontos az öntözés. Ebben a tekintetben, hogyan állunk?

Hajdú-Bihar, ha az országos átlagot vesszük alapul, akkor jó helyezést kapna az öntözhető területek nagyságát illetően, ugyanis 28 ezer hektár az a terület, amire érvényes vízjogi engedély van, és amelyet egyébként öntözni is lehet. Ezzel azonban abszolút nem vagyunk elégedettek. Elkészült a derecskei rendszer, csaknem háromezer hektárt érint, de a további előrelépéshez feltétlenül tovább kell bővíteni majd az öntöző­rendszereket. Annál is inkább, mert Hajdú-Biharban kiváló termőföldek vannak, és nem mindegy, hogy ezt a hatalmas erőforrást milyen mértékben tudjuk kihasználni. Hiszen ha valaki ismeri például a zöldborsó és csemegekukorica egy éven belüli termesztési lehetőségét, az tudja, hogy hogyan lehet még nagyobb jövedelmet realizálni egy hektáron.

A kormányzati szándék is az öntözhető területek növelése. Ez Hajdú-Biharban milyen projektekben érhető tetten?

A megyében elindult a Civaqua-projekt. Ez rendben zajlik, a forrás megvan hozzá, az első ütemnél tartunk. Augusztus végére, szeptember elejére már a kivitelezési ajánlatok is beérkeznek, a forrás biztosított. Az első ütemet követi a második, de az már lényegesen kevesebb összeget igényel majd. Fontos, hogy a gazdák az öntözővízhez hozzájussanak. Látjuk, hogy az erdőspusztai részen mi történt, száradnak az erdők, a tavakban erősen lecsökkent a vízszint. Pontosan ezért kell a vízpótlást biztosítani.

Nemcsak az Erdőspusztákra kellene vízpótlás, hanem Biharba, a Nyírségbe, a Sárrétre és a Hajdúságba is.

Így van, a megye minden területére szükség van öntözővízre, ezért bővítjük, építjük a rendszert. Az országos vízgazdálkodási és vízhasznosítási rendszer alapja a vízkormányzás, tehát hogy az összes csatorna rendben legyen, az összes műtárgy működőképes állapotba kerüljön, és az aszály idején ezeket a csatornákat fel tudjuk tölteni vízzel. Ez a cél, ezen dolgozunk. Ennek érdekében létrehoztam egy szakértői csoportot a vízgazdálkodáshoz értő legjobb szakemberekből. Ez a team most azon dolgozik, hogy bebizonyítsuk, az országnak mekkora erőforrása az ötmillió hektár föld, és nem mindegy, hogy például egy közepes aszály esetén milyen termést tudunk realizálni. Ha nem tudunk öntözni, akkor évente akár több százmilliárdos veszteséget szenvedünk el. Arról nem beszélve, hogy amennyiben képesek leszünk ezt a rendszert létrehozni, akkor tudjuk igazán a termelést diverzifikálni. Márpedig képesek leszünk, a munka megkezdődött, és meg is valósítjuk.

A hajdú-bihari gazdákhoz mikor ér el ez a segítség, akár anyagilag, hogy meg tudják fizetni az öntözést, akár úgy, hogy hozzájussanak a vízhez?

A csatornák karbantartása folyamatosan zajlik, ebben az ügyben a napokban egyeztettem a vízügy igazgatójával. Mi azt a szakmai vonalat követjük, hogy erre a területre egy átfogó programra van szükség. Ennek az előkészítése pillanatnyilag is zajlik, az, hogy tegyük rendbe a határt. A határ infrastruktúráját alakítsuk ki, hogy korszerű vízkormányzást tudjunk megvalósítani. Ez zajlik most. Azt is el kell érnünk azonban, hogy a felszíni vizeket, például a belvizeket, mindenhonnan el tudjuk vezetni egy-egy havária helyzetet követően. Ilyen lehet az, amikor egyszerre óriási mennyiségű csapadék zúdul le. Ismerjük, láttuk már a püspökladányi határt, hogy néz ki, amikor egy hatalmas mennyiségű, mondjuk 150 milliméter csapadék néhány óra alatt lejön. Tehát ennek a vízkormányzásnak a kialakítása egy nagyon hosszú folyamat. A felszíni vizek idevezetése szintén óriási befektetést igényel, és ezt lépcsőzetesen tudjuk megcsinálni.

Kovács Zsolt