Pattogott az ostor, villogtak a fények

Hajdúszoboszló - Több mint ezren voltak kíváncsiak a szoboszlóiak egyszer nagyon bevált törökűző praktikájára szilveszter estéjén.

Csikós, pásztor, és egyéb pusztai foglalkozások öltözetébe bújt férfiak gyülekeztek hétfőn sötétedés után a városi művelődési központ előtt. Volt azonban egy közös a pusztai emberekben: mindegyik karikásostorral érkezett. Mi több, a város karácsonyfája előtt néhányan rögtönzött bemutatót is tartottak a messziről, többnyire külföldről érkezettek kérésére.

Tűz, kolomp és harang

Az eseményt rendező Kovács Máté Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Berényiné Szilaj Ilona avat be bennünket a több évszázados hagyomány eredetébe.

– Azon túl, hogy búcsúztatjuk az óévet és várjuk az újat, a főterünkön szilveszter "iccakáján" egy történelmi esemény is megelevenedik. 1559. december 31-én a történelem szerint török csapatok készültek megtámadni, elpusztítani Szoboszlót. A lakosok összefogtak és félreverték a templom harangját, az asszonyok kolomppal és más zajkeltő eszközzel óriási lármát csaptak, a toronyból tűzcsóvákat dobáltak, hogy a portyázó törököket elriasszák, illetve megvédjék az ellenük induló férfiakat. A csergetés, az újabb keletű zajkeltés a vidékünk pásztorhagyományához kapcsolódik, a korabeli eseményre emlékezünk. De szól a kolomp, szól a harang, szólnak a zajkeltő eszközök. A pásztorok a főtéren pattogtatják a karikásostort. Igazi családi szilveszteri buli, program ez, a gyerekek, felnőttek megismerhetik a hagyományt, kicsit bulizhatunk. A tűzijáték rögtön a csergetés után következik, jelképezi az egykori tűzcsóvákat, idézi a tüzes eseményeket. A zajkeltés azonban nem ér véget a pásztorok pattogtatásával. A helyi együttesek és fővárosi vendégművészek részvételével utcabált tartunk. A krónikák szerint 1559. óta egyetlen szilveszteren sem maradt el a csergetés.

Bírni kell karral

A kövesút két oldalát, a művelődési központtól a református templomig az érdeklődők sorfala szegélyezi. A karikásostoros pásztorok együtt vonulnak az esemény helyszínére. Köztük volt a 82 esztendős Erdei János is, aki Nádudvarról érkezett. Elmondta, hogy több mint tíz éve minden alkalmon itt van. Ő már kiöregedőben van, de hál Istennek egyre több a fiatal.

Ehhez a korosztályhoz sorolható Kecskés Gábor is, aki tagja a csergetőket összefogó szoboszlói lovasbarátoknak. – Jönnek közénk más településekről is, most legalább ötvenen vagyunk, pásztoremberek, akik szeretik ezt a tevékenységet. Karban mindenféleképpen kell készülni, bírni kell. Ha már megvan a gyakorlat és a technika, akkor könnyebben megy a csergetés. Beszéljük is itt, majd jövőre többet gyakorolunk, mert másnap mindig fáj az ember karja.

A csergetők elindulnak, ostoraikat pattogtatva oda-vissza sétálnak a templomig, ám most nem űztek, hanem – a változó világnak megfelelően – érdeklődőket vonzottak.

- Kovács Zsolt -