Nem fognak…

… napfényben táncolni a levélillatú zöld fák övezte forró, fövenyes parton. A szőke Tisza habjai között delfinezni… A hegyoldalon zsákon csúszva lavírozni, hóembert építeni a kertben. Hazafelé megállni egy befagyott csatornánál, mely egy csoda: a jég tükörsima és átlátszó. Az aljnövényzet között kristálytisztán látszó pici halak, amelyeket fogócska közben ért a fagyás. A rétegek között százfajta jégvirág. Különleges jég: keresztapa alatt csavarosan tört, a színes gyereknyalókák formájában.

Unokáink mindezt nem fogják átélni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem lesz tél. A nyár elviselhetetlenül forró, a folyóink szennyezettek lesznek. Imádom az őszt. A színkavalkádban úszó hegyeket, ahogy kacag rajtuk a nap. És a tavaszt. A több száz almafát, ahogy hófehér virágba borulva kápráztatja a szemet. Az átmeneti évszakok el fognak tűnni a klímaváltozás előrehaladásával. Sajnálom őket.

A globális felmelegedésnek már vannak nevesített áldozatai: a klímamenekültek. Francia fotósokból és újságírókból álló csoport négy évig járta a világot, és megfigyelt. Kilenc olyan régióra koncentráltak, amelyek szinte élhetetlenné váltak a klímaváltozás miatt. Mina, az alaszkai Shishmaref faluban élő őslakos például klímamenekült. Minden év októberében a tenger hullámai lerombolják a házát, holott normális körülmények között ilyenkor be van fagyva a tenger. Ez még csak a kezdet. Ésszel alig felfogható változások elé nézünk…

Én még szeretném az unokámat kézen fogni, és elvinni a hófödte tájon kalandozni, hóembert építeni, vagy éppen nyáron csobbanni egyet a Tiszában. És Ti, Többiek?

Kopasz Zsuzsa