A kudarcos klasszikus

Hitelességét a meg-megújuló olvasói érdeklődés igazolja.
Két műfajban azonban mondhatni kudarcok övezték pályáját. Költészete – hiszen ő költőnek is vélte magát – menthetetlenül elavult, még a humorisztikus költeményei is. (Talán a „Régi dal, régi dal…” maradt fenn mint antológiadarab.) A másik álma az volt, hogy nagy drámaíró lesz; a forradalomban szerzett asszonya, Laborfalvi Róza a nemzet ünnepelt színésznője volt, és ő is várta tőle a sikerdarabokat. Azok viszont nem jöttek.

A Szigetvári vértanúk ugyan megért néhány előadást, olykor-olykor fel is újították, de nem került be a magyar dráma klasszikusai közé. Színpadi sikereket csak az ügyes dramaturgok által regényeiből formált adaptációk arattak (pl. A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok stb.). Eredeti színpadi művei közül A bolondok grófja című komédia kerülgeti a jövendőt.

Néhány éve színpadon is felújították, sőt, tévéjáték is készült belőle, s természetesen rádiójáték is, amelyet most ismét meghallgathattunk. Ám hiába minden erőfeszítés, ez a komédia sem állja ki az idő próbáját. Csinált, mesterkélt minden, élet- és emberidegen. Ötletei vannak, de igazi színpadi játékká nem áll össze.

A végén már nem is igen tudjuk, ki a bolond, s ki csak játssza azt. És érdektelen is; a mai ember ugyan szeret mulatni, nevetni, de nehezen fogadja be ezt a naiv erőlködést. (Bocsássa meg Jókai ezt a minősítést, de több kötetnyi drámája közül én bizony nem találtam felfedezésre érdemest.)

Olvassuk hát Jókai regényeit, elbeszéléseit, publicisztikáját, emlékezéseit, anekdotáit. És lapozzunk egyet, ha a drámákhoz érünk. A nagy írónak a kudarca is nagy, nem csak a sikere.

Bényei József
Rádióműsor a Hajdú Online-on