Gyökeres kérdés a Nagyerdőn

Az egyszerű debreceni halandó csak annyit lát, hogy az erdőt feltúrták.
Séta, vagy kerekezés során szembesül azzal, hogy bizony még közlekedni sem nagyon egyszerű…

Természetesen nem az erdőben való közlekedés nehézsége miatt ragadtam tollat. A látvány a nyugodtan Debrecen egyik jelképének nevezhető erdőn késztetett írásra.

Mert rendben van, hogy vezetéket építenek ki és árkot is ásnak, de az árok útjában sokszor évszázados gyökerek vannak. Az ember erős persze, és sitty-sutty átvágja az útjában lévő biológiai produktumot. De a gyökér a fának élet.
Biológus, sőt kertész sem vagyok, és biztosra veszem, hogy nálam nagyobb és jobban tájékozott valódi szakértők „szakértették” meg merre menjen a vezeték, és hogy a fák védelmében mit kell cselekedni a munka során.

A látvány sajnos nem ezt támasztja alá. Évszázados tölgy tövében a beöntött beton, öreg fenyők átvágott gyökerei…

Felmerült bennem a kérdés, tavasszal vajon hány, érintett fa hajt ki? Hány lesz életveszélyes, mennyi fog kidőlni viharok során?
Az utóbbi időben sajnos nem kevés fa esett áldozatául a debreceni újításoknak. Gondolok itt a Tanító, Garay, Csokonai és Török Bálint utca 220 ostorfájára. (Természetesen újabbakat ültetnek a helyükre, s egyszer majd azok is betöltik a nyolcvan évet és végre egységes fák fognak lombozni az egységes utcákon.)
Az említett utcákkal szemben a Nagyerdő erdő. Elsősorban erdő. Talán alázatosabban kellene hozzáfogni minden, az ott élő fákat érintő munkához. Mert az egyensúly törékeny és bizony a környezeti hatások következtében, amúgy is pusztulnak a fák.

Persze, lehet hogy rosszul látom, és az erdőben is első és egyetlen az ember mindenekfeletti érdeke. Ha így van, el kell felejtenünk az öreg tölgyeket és fenyőket. Ültethetünk helyettük egységes műfát.
O.M.Zs.