2019.01.22. 10:55
Élménylőtér
Végre valami mozdul ebben a szürke januári légben, akkor, amikor a fél ország lélekben még télialszik, fél ország pedig már a valóságban is a síléceket csatolja, s nem tudhatod, mikor melyik fele. Az történt, hogy a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda nemrég kihirdette a 2018-as esztendő szavait. Köztük az antiszavakat is – ez utóbbi mezőnyben vitte el a pálmát az élménylőtér. Fábián György írása.
Végre valami mozdul ebben a szürke januári légben, akkor, amikor a fél ország lélekben még télialszik, fél ország pedig már a valóságban is a síléceket csatolja, s nem tudhatod, mikor melyik fele. Az történt, hogy a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda nemrég kihirdette a 2018-as esztendő szavait. Köztük az antiszavakat is – ez utóbbi mezőnyben vitte el a pálmát az élménylőtér. Fábián György írása.
„Antiszó, mert az összetett szó két tagja tökéletes ellentétet mutat: az élmény pozitív jelenség (igaz, ma már mindenki élményt hajszol), a lőtér viszont a fegyverhasználatra készít fel, amihez az emberölés képzete társul, tehát teljesen negatív érzelmeket kelt. Az élménylőtér megnevezés hasonlít a sokat ostorozott békeharc kifejezésre. A béke és a harc ugyanis nem férnek meg egy szóban” – világítja meg a szerző az indoklásban (melynek teljes szövege a Manyszi.hu-n olvasható).
Erről jut eszembe: számomra régtől fogva legalább ekkora „anti” a kultúrharc is. Hosszú évtizedek óta képtelen kipusztulni ez a fogalom, újra meg újra hallat magáról, mint holmi kísértet, bolyongó lélek, amelyet nem hagynak nyugodni a szerencsétlen ittmaradottak.
Ki uralja a kultúrát? Ez időről időre a központi kérdések egyike akar lenni, legyen szó akár személyekről, akár eszmei áramlatokról – s lődöznek is egymásra bőszen az érdekeltek és az ellenérdekeltek különféle fórumokon, egyaránt szerepelve a magyar társadalom megosztottságának következményei és okai közt.
A szűkebb értelemben vett kultúra kapcsán harcról beszélni? S még ha csak diskurálnának róla! Olyannyira idegennek tartom a művészetek szellemiségétől az egymás lelkét romboló viadalt, hogy szinte csak arra tudok gondolni: valakiknek biztosan dúsan gyümölcsöz, hogy folyton viszályt szítanak az alkotó magyar szellem letéteményesei között.
Egyáltalán, miért is akar valaki bármin (bárkin) uralkodni? Nyilván nem sokra viszem az életben ezzel a felfogással, de ez most ne tartson vissza egy kis „megmondástól”.
Tudom: ha valamit szeretünk, akkor akár harcolunk is érte. De ne egymás ellen tegyük. S ne uralni tessenek akarni. Hanem művelni.
