A munka is érték

Igen, dolgozni, mert munka aztán volt bőven; a klasszikussá vált utcasepréstől az út- és belvízelvezető-karbantartáson át a közterületek szépen tartásáig. A közmunka klasszikus idejének azonban hamar vége lett, hiszen a kormányzat mindinkább az értékteremtés felé „terelte” az önkormányzatokat. Sorjáztak a kézművesműhelyek, ahol a papírtól az acélig mindent megmunkáltak, méghozzá piacképes szinten. Vagy a közkonyhák önellátását lehetővé tevő mezőgazdasági programok.

Itt akár be is fejezhetnénk a felsorolást, hiszen ezzel már ott tartunk, ami az anno „károgók” serege tagjainak talán eszébe sem jutott, hogy mi mindent ki lehet hozni a közmunkából. De mi nem hagyjuk abba! Mert néhány település ezen is túltett! Már a kezdetekkor abban gondolkodtak, hogy mi lehet az a tevékenység, aminek termékére hosszú távon igény lehet, aminek előállítására alkalmas a falu, valamint a közmunkásközösség, amelyet akkor is lehet majd folytatni, ha már elapadnak a közmunkát tápláló emlők, és az egészet át lehet tenni a piacra. Mert azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a közmunka lényegében szociális segély. Mégpedig a rendszeres munka világába utat mutató segély.

És ezen a ponton érkeztünk meg Tetétlenre, amelyik falu semmiben sem több, de nem is volt kevesebb a megye többi hasonszőrű falvainál. A tetétleni önkormányzat a közmunka elmúlt hét évében nagy részben arra használta fel az állam adta lehetőségeket, hogy egy növény termesztése és feldolgozása révén tevékenységet, formát, fazont, nevet és jövőt adjon a falunak. Ennél többet kívánni sem lehetett a közmunkaprogramtól, hiszen a tétova tétlenség világából a jövőt jelentő lépcsőt sikerült meglépniük.

Egy azonban még hátravan. Mégpedig az „i” betűn a pont. Ki kell lépni a piacra! És ha eddig volt segítség, akkor legyen most is – igaz, merőben más az eddigieknél –, mert ha ez nem sikerül, akkor minden eddigi hiábavaló volt.

Borítókép: Virágkertészet a közmunka keretein belül Tiszagyulaházán