Az éltető ereje a jókedv, a család és az énekszó

Pocsaj - Kertet művel, főz, mos, énekel a 99. évét taposó Vasók Sándorné, Zsófi néni.

Az idős asszony lányával lakik, családja naponta, de unokái is sűrűn látogatják. 1919. szeptember 13-án született Pocsajban, ebben az évben tölti a 99. évét. A magas kor egyáltalán nem látszik Zsófi nénin.

A kapuban anyja és lánya szeretettel vártak. Vasókné elmondta, hogy míg várakozott, levitte a lépcsőről a széket, és az udvaron a verőfényes napsütésben pihent. A görbebot nem a barátja, amint lehet, szabadul tőle – tud ő anélkül is nagyon jól járni. A napokban, a választáskor sem kért mozgóurnát: lányával mentek a voksolni.

A grófnő is kedvelte

Gyerekkoráról kérdezve elmesélte, hogy ketten voltak testvérek, közülük már csak ő él, nővére meghalt.

– Nagyszüleim a szomszédomban laktak, azokkal nagyon jól voltam, sokat voltam náluk. Édesapám 30 éves korában halt meg, a nagyszülők és a szülők körében nőttem fel. A házimunkából kivettük a részünket, nekünk is dolgozni kellett. Lánykoromban sokat kézimunkáztam, azzal is kerestem egy kicsit. Lerajzolták, mi legyen a hímzés mintája, és én azt készítettem el. Édesanyám varrónő volt, neki is sokat segítettem. Téli estéken fontunk, varrtunk, nyáron meg napszámba jártunk dolgozni. Gróf Zichy Mária birtokára. Mákot, répát egyeltünk, kapáltunk, markot szedtünk, mikor minek volt szezonja. Még Zichy Mária is lejött, és megnézte, hogy hogyan dolgozunk, engem meg különösen szeretett, mert nagyon szerettem dalolni, melyet a mai napig szeretek. Férjhezmenetelem után háztartásbeli voltam, a gyerekeket neveltem. Később megtanultam a férjemtől a szakmáját: fodrász volt, és én is az lettem – mesélte nagy szeretettel.

A hangulata is jobb

Zsófi néni öt gyermeket nevelt fel. A betegséget nem ismeri, foghúzáson kívül más orvost nem látott, a háziorvos szokott menni hozzá, de csak „látogatóba”. Hogy hogyan is csinálta, elárulta: mindig vidám volt, soha nem engedte el magát, nem kesergett.

Huszonegy évvel ezelőtt veszítette el a férjét, akivel szép, boldog élete volt. Öt gyermeket neveltek fel, már csak Irma lánya él, akinél lakik most.

A mindennapok most kicsit nehezen telnek, mert a fiát nemrég temette el. Az általa annyira említett jókedv viszont látszólag sem hagyja el, a tavasz beköszöntével az ő hangulata is jobb. A virágoskertjét senkinek nem adja, ő maga kapálja, és teszi rendbe, mert az csak úgy jó, ahogy ő jóváhagyja – persze botra nem, legfeljebb a kapára támaszkodva.

…ha van ami élteti

Amikor nem kertészkedik, olvasni szokott – természetesen szemüveg nélkül – amikor van hozzá kedve.

– Amikor itt vannak az unokái, akkor újraéled. A virágok az élete, velem csak rendelteti, vásároltatja, de én nem is tudom, hogy hol milyen virág van – neveti a lánya.

Sokat jelent az ember életében, ha van, ami élteti. Nekem ezek a virágaim, a családom, és az énekszó, mert nagyon szeretek még a mai napig énekelni"

– árulta el a titkokat Zsófi néni.

Kis kapát hozott a lánya, aztán a mamával együtt a virágoskerthez mentünk. A nárciszok, jácintok és tulipánok visszamosolyognak Zsófi nénire, aki szívvel-lélekkel gondozza őket, úgy, ahogy szerinte senki más…

- Nagyné Kelemen Mónika -

[related-post post_id="3838247"]