Mesés ruhadarabok

Közben nekünk azon jár az agyunk, hogy vajon ugyanazt a nyelvet beszéljük-e, még és azt érezzük, sosem fogjuk tudni ezt a “lemaradást” behozni. Persze nem így van!

Onnantól, hogy a képeskönyvek, urambocsá’ a televízió/telefon/tablet világába beengedjük csemetéinket, és felfedezik a négyszemű(?) malacokat, betekintést engedünk nekik az egyedül élő óvodáskorú kisállatok, csigák, katicák birodalmába, szinte biztos, hogy valamelyik vagy akár mindegyik őrült rajongójává válnak.

Rajongásuk csillapíthatatlan, és bármit megígérnek, hogy a kedvencük képével ellátott tizenhetedik műanyag poharat és kistányért, labdát, plüssfigurát vagy hátizsákot – vagy szó szerint bármit – megvegyük nekik.

Kellemeset a hasznossal…

Ha már nem egy, hanem három játékboltnyi kacatot összevásároltunk, de közeleg egy jeles nap, és igazi boldogságot szeretnénk látni a kisember ragyogó szemében, beszerezhetünk hasznos holmit is. (Ez persze nem jelenti, hogy a figurás étkészlet vagy játéktároló ne lenne az, csak egy bizonyos mennyiség felett már tényleg felesleges.)

És itt jön a képbe az, amiből sosem elég, a RUHA!

Egy anyuka – de valószínűleg már egyre több apuka is – tudja, hogy nemcsak egy nő szekrényében nem található SOHA pontosan az alkalomhoz és az időjáráshoz illő és színű ruhadarab, de ez a gyerekek szekrényére is igaz.

Miért ne vennénk mesehősös ruhákat a NETBolttól, nem igaz? Így kell összekötni a kellemeset a hasznossal.

/Személyes megjegyzés: az esküvőnk napján kívül soha máskor nem láttam a férjem szemét olyan csillogónak, mikor először vettem neki a kedvenc képregényéből készült – kassszát robbantó szuperhős univerzumos – figurákkal ellátott pólót meg baseball sapit./

A mesékből nem lehet és nem is kell kinőni

Gyermekkorunk kedvenc figurái – mint a Kisvakond, Vuk vagy Tom és Jerry és a Disney-rajzfilmek hősei – még a mai napig mosolyt csalnak arcunkra, és nosztalgikus hangulatba kerülünk, ha épp belebotlunk egy-egy epizódba valamelyik csatornán. Ugyanez a helyzet, amikor megtaláljuk az egykori Hupikék törpikés, üvegből készült bögrénket a szülői ház kamrájának egy eldugott polcán.

Azt mondják, nem szabad egészen komolyan venni a világot felnőttként sem, vagy legalábbis könnyebben vesszük az akadályokat, ha néha gyermekként gondtalanul élvezzük az életet.

Ha a család apraja-nagyja felveszi kedvenc mesefigurás ruhadarabját, és egy esős őszi szombat délután a kanapén elterülve, csemegével a kézben sorban megnézzük a mindenki kedvére való rajzfilmet, annál jobb programot hirtelen nem is tudnék kitalálni!

Vigyázzunk, esetenként párnacsatára hasonlító jelenetek játszódhatnak le a tevékenység gyakorlása közben, amely a nappaliban uralkodó őskáoszt hivatott megteremteni!

(PR cikk)