Interjú

2021.04.17. 20:02

A labdarúgás iránti szerelem hajtotta Kusnyír Eriket

Kusnyír Erik nehéz időszakon ment keresztül, de kitartó munkájának köszönhetően visszatérhetett a csapatba.

20210401 Debrecen Fotó: Matey István MI Hajdú-bihari Napló Sajtóórát tartott a DVSC futballcsapata. képen: Kusnyír Erik, védekező középpályás DVSC

Fotó: Matey István

Az ifjú labdarúgó egy kis kárpátaljai településről érkezett a Debreceni Labdarúgó Akadémiára, és már 18 évesen a Loki alapemberévé vált. Tavaly ősszel súlyos sérülést szenvedett, amiből nemrég felépült, és ismét lehetőséget kapott. A Hajdú-bihari Napló a 21 éves játékost kérdezte eddigi pályafutásáról.

Hogy került Debrecenbe, és miként élte meg ezt olyan fiatalon?

Azt hiszem mondhatom, hogy ez egy régi történet. Tizenhat évesen elkerültem az addigi ukrán csapatomból, Lembergből (FK Karpati Lviv). Egy jó ismerősöm, sőt jó haverom, Anton Bidzilya – jelenleg a Kaposvári Rákóczi futballistája – akkor még itt játszott, rajta és Rózsa Sándoron keresztül jöttem Debrecenbe próbajátékra. Megtetszettem az edzőknek, úgyhogy felvettek az akadémiára, és az utánpótlásban töltöttem nagyjából másfél évet, utána kezdtem már a felnőttcsapatnál is tréningezni. Először a kupában kaptam lehetőséget, aztán a bajnokságban a Honvéd ellen mutatkoztam be 2018 májusában.

Korábban ismerte valamennyire a DVSC-t?

Tudtam, hogy van ilyen csapat, mert Kárpátalján, ahol laktam, ott sokat foglalkoznak a magyar focival. Ismertem néhány nagy klubot, többek között a Lokit is, de megmondom őszintén, hogy olyan sokat nem tudtam a DVSC-ről, mielőtt idejöttem.

Hogy tetszettek a körülmények és a város, amikor először itt járt?

Az igazság az, hogy nekem a foci volt a lényeg, és itt minden adott a labdarúgáshoz. Magyarországon a Loki a legjobb körülményeket biztosító klubok között van, jók a pályák és az edzőközpont, úgyhogy nem kellett sokat gondolkoznom a döntésen.

Egészen fiatalon stabil, sőt, meghatározó játékosává vált egy NB I.-es, később bronzérmet szerző együttesnek.

Annak idején Leonel Pon­tesnél párszor már edzettem a felnőttcsapatban, aztán Herczeg András alatt már rendszeresen velük voltam, csak a hétvégi meccseken játszottam az utánpótlásban. A kupában már játszhattam, és ott igyekeztem megmutatni, hogy nekem is helyem van az első számú együttesben. Aztán már az NB I.-ben is egyre több lehetőséget kaptam, nagyon hálás vagyok Bandi bának és az akkori stábnak, amiért bizalmat szavaztak nekem.

Fotó: Matey István

Izgult eleinte, amikor a Nagyerdei Stadionban szerepelt a debreceni szurkolók előtt?

Inkább meccs előtt volt bennem lámpaláz. Amikor már kiértünk a pályára, lement az első néhány perc, megvolt az első 1-2 passz, akkor szépen elmúlt az izgalom, és felváltotta a koncentráció.

Támogatták a rutinosabb csapattársai?

Nagyon sok segítséget kaptam Tőzsér Danitól, illetve Mészáros Norbitól, Nagy Sanyitól, Tisza Tibitől és Jovanovicstól is, amikor még itt voltak. De mások is sokan istápoltak a pályán és azon kívül is, ez rengeteget jelentett nekem.

A mostani szezon elején kevesebb lehetőséghez jutott, mint korábban, ezt hogy élte meg?

Ez egy futballistánál teljesen természetes, hogy előfordulnak ilyen időszakok. Amikor jön egy új edző, akkor az egyik játékos többet van pályán, a másik kevesebbet. Ez nem kell, hogy befolyásoljon egy focistát, ugyanúgy tovább kell dolgozni, a tréningeken is mindig 100 százalékot nyújtani. Aztán, amikor lehetőség van játszani, akkor pedig élni kell vele.

Az ősszel térdízületi porc­sérülést szenvedett, ilyenkor mi tartja az emberben a lelket?

Az egyik edzésen történt, nem gondoltuk, hogy komoly, de végül műtét lett belőle. Az lebegett előttem végig, hogy vissza akarok kerülni a csapatba. Dolgozott bennem a foci iránti szerelem, vágytam arra, hogy megint játszhassak. Hétről hétre láttam a csapattársaimat a meccseken, és az hajtott, hogy én is ott lehessek végre velük.

Hogy zajlott a rehabilitáció?

Korhut Misivel közösen épültünk fel, ő is átesett egy műtéten. Dankó Misivel, a rehabilitációs edzőnkkel rengeteget dolgoztunk együtt, nagyon nehéz edzéseink voltak vele. Az étkezésben is segített nekünk, nagyon sok energiát fordított ránk, amiért rendkívül hálás vagyok neki. Nehéz időszak volt, de hála istennek most már minden rendben van, úgyhogy nem is akarok ezzel foglalkozni.

Fotó: Matey István

Nagy örömünkre visszatérhetett a pályára, viszont a Dorog ellen összeszedte felnőttpályafutása első piros lapját.

Utólag már nem lehet ezzel mit csinálni sajnos, túl kell tennie magát az embernek, és koncentrálni az előttünk álló mérkőzésekre.

A szurkolók körében is állandó kérdés, hogy Kusnyír Erik jobbhátvéd vagy középső középpályás? Ön szerint?

Az akadémiára jobbhátvédként érkeztem, de Sándor Csaba bá’ azt mondta, hogy nem elég egy poszt egy játékosnak, ezért berakott a középpályára. Eleinte nagyon nem tetszett az új szerep, de végül neki köszönhetem, hogy ha a középpályán van rám szükség, akkor ott is lehet velem számolni, azonban inkább jobb oldali védőként tekintek magamra.

Hol látja magát 4-5 év múlva?

Szívesen kipróbálnám magamat külföldön, szeretnék egy nagyobb karriert befutni, de később örömmel visszatérnék ide, mert nagyon sokat köszönhetek Debrecennek.

Bakos Attila

Névjegy

Kusnyír Erik

Született: Alsókerepec (Ukrajna), 2000. február 7.

Sportág: labdarúgás

Egyesület: Debreceni VSC

Első felnőtt bajnoki mérkőzés:

2018. május 5.: Bp. Honvéd–DVSC 1–3

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!