Nem szentek de nem is bűnözők

- A hírekből az már kiderült, hogy a kupadöntőről hazafelé tartó különvonaton történt egy incidens, ami a felháborodásotokat kiváltotta, de szeretnénk, ha bővebben kifejtenéd az út során történteket. Illetve lehetőséget biztosítanál arra is, hogy egy kicsit a színfalak mögé láthasson az akit tényleg érdekel, hogy milyen kulisszatitkai vannak az utazásoknak, illetve mik befolyásolják a rendőrség és a szurkolók viszonyát?
Az előzmények

- Örülök, hogy végre nem csak egy-két mondat erejéig kíván foglalkozni valaki a témával, hanem az előzményeket is fel kívánja tárni. Szeretném, ha végre tisztán látna a közvélemény abban a kérdésben is, hogy nem azt próbáljuk bizonyítani, hogy a szurkolók szentek, a rendőrök pedig mind bűnözők, hanem azt, hogy a szurkolókat is érik indokolatlan támadások, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a rendőrség soraiban is sok tisztességes – a munkáját legjobb tudása szerint végző – rendőr van, akiknek munkáját beárnyékolja néhány társuk viselkedése.
- Ez így valóban nem tűnik szokványos megközelítésnek, halljuk a részleteket!
- Azért kezdem az indulás előtti napokkal a beszámolót, mert így kerek a történet. A különvonat szervezése előtt a rendőrség részéről Kovács Gyulával folytattam eredményes tárgyalást, azzal a céllal, hogy a különvonaton - ahogy a korábbi években is – idén is rendbontás nélkül utazhassunk, de a szurkolók se legyenek kitéve rendőri inzultálásnak.
- Miért erre a korábbi években volt példa?
- A legfrissebb ilyen élményünk – amit Kovács Gyulával meg is osztottam – a békéscsabai kézilabda mérkőzés után történt. A mérkőzésre rendőri kíséret nélkül indulhattunk, Mivel Gyulával korrekt a kapcsolatunk, én ígéretet tettem rá, hogy nem lesz rendbontás az út során egyik településen sem, ő pedig azokat az erőket, akik minket kísérnének, a közrendvédelmi területen „hasznosíthatja”. A békéscsabai rendőrök út közben telefonon hívtak, hogy amikor elérkezünk Szeghalomhoz, jelentkezzünk be. A szurkolótársaim ekkor arra kértek, hogy menjünk más útvonalon, így akkor és ott állhatunk meg, amikor kedvünk tartja. Rendbontás nélkül érkeztünk a csabai sportcsarnokhoz, ahol a helyi rendőri erők azonnal számon kérték, hogy miért nem hívtuk őket a megbeszéltek szerint.

A magyarázatom az volt, hogy Szeghalomnál kellett volna telefonálnom, arra pedig nem jártunk. Majd komolyra fordítva a szót kifejtettem, hogy elegünk van abból, hogy bűnözőként kezelnek minden szurkolót, és csak azt szerettük volna bebizonyítani, hogy nem kell minket kísérgetni ahhoz, hogy ne kövessünk el bűncselekményt. Természetesen hazafele már csak a megyehatáron állhattunk meg a szükségleteinket intézni, mert a meccs alatt végig korrekt békéscsabai rendőrök azért egy kicsit emlékeztetőül „betartottak” nekünk. De ez a „büntetés” arányban állt az elkövetett „bűnünkkel”, így nem is lett túllihegve az eset.
- Az utak során mindig kísérik a helyi rendőri erők a buszokat?
- Nem minden esetben. Az adott megyei rendőri vezetőinek vérmérsékletétől is függ, hogy kapunk-e kíséretet. A Magyarországon belüli kísérettel egyes esetekben az a probléma, hogy ilyenkor a rendőrség erői szokták megmondani, hol lehet megállni vásárolni, cigarettázni, de még azt is, hol állhatunk meg egyéb biológiai szükségleteinket intézni. Ez is felvet alkotmányos jogokkal kapcsolatos kérdéseket, de eddig nem nagyon feszegettük a témát. Külföldön – Romániában, Horvátországban, Lengyelországban is – annyit kértek a kísérőink, hogy a buszunk reflektorával vagy elakadásjelzőjével jelezzük, ha meg kívánunk állni, és azonnal megállhattunk. Velük együtt ügyeltünk a rendre, majd folytattuk utunkat.
Buszon, vonaton

- Eddig buszokról volt szó, de vonaton történt rendőri inzultálásokat is említettél. Ezekről beszélnél?
- Igen. A tavalyi kupadöntőre mintegy 500 fő utazott Debrecenből a különvonatunkkal. A rendőrség mintegy 100-150 fővel volt jelen a vonaton, mivel a mérkőzés helyszíne az Újpest stadionja volt, így számolni kellett a helyiek részéről kezdeményezett komolyabb atrocitás lehetőségével.

Az utazás során egy üres kupéban próbáltam kipihenni a szervezés feszültségeit, amikor telefonomon egyre több panasz jött a szurkolóktól, hogy a vagonok végeiben helyet foglaló rendőrök nem engedték át őket a büfé kocsihoz, másokat a büfé kocsitól nem engedtek vissza a barátnőjükhöz, barátaikhoz. Az ominózus vagonhoz én is úgy tudtam eljutni, hogy minden harmadik „önhatalmú ellenőrzési pontnál” elmondtam, hogy a vonatot én szerveztem és a vitatott kérdések rendezésében is jogom van tisztán látni. A vita gócpontjánál kiderítettem, hogy az egyik rendőr megunta, hogy a szurkolók fel alá mászkálnak és úgy döntött, megszűnteti az átjárást.

Ekkor már sem a helyszínen tartózkodó rendőrök, sem a szurkolók nem engedtek az igazukból, véleményüknek kölcsönösen hangot is adtak. Hogy kezeljem a helyzetet felhívtam – a szintén a szerelvényen utazó - Lévai alezredes urat, akivel az indulás előtt cseréltünk telefonszámot, hogy azonnal tudjuk egymást értesíteni, ha olyan probléma merül fel, amit együttes erővel könnyebben tudunk megoldani.

Közöltem vele, hogy a MÁV és a Szurkolói Egyesület között létrejött szerződés értelmében, a szurkolók az egész szerelvényen szabadon mozoghatnak, amiben a rendőrség sem korlátozhatja őket. Illetve a rendőri erőknek csak abban az esetben kellene beavatkozniuk, ha rendbontást tapasztalnak, vagy annak kialakulása fenyeget. Ekkor ő azt kérte, hogy adjam át a telefont a helyszínen tartózkodó rendőrök közül a „rangidősnek”. Pechünkre a „legfeszültebb” kollegája vette át a telefonom, és egy rövid - „Tudom kezelni a helyzetet.” - mondattal le is zárta a vitát.

A „balhé”
- Szóval az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket akartátok elkerülni idén?
- Igen. A Kovács Gyulával egyeztetett megoldás miszerint a vonat elejében és végében lesznek elhelyezve a rendőrök jó megoldásnak tűnt, sőt a 180 utashoz is megfelelő – az előzetesen kalkulált létszámnál kisebb - számú rendőri erőt küldött ki, ami azért volt jó döntés, mert így nem volt rendőri erődemonstráció jellege a dolognak.
- Mi is történt az úton? Ha jól tudom a fővárosba vezető út probléma mentesen zajlott.
- Az út során semmi érdemleges nem történt, ahogy - leszámítva a 7 gólt - a stadionban sem. A hazafelé tartó vonaton – a szolnoki megálló előtti nyílt pályán – felhívott az alelnök társam, hogy megverték a rendőrök, és azonnal menjek az utolsó kocsiba, hogy segítsek tisztázni a helyzetet és megfékezni az indulatokat. Elmondása szerint az utolsó kocsiban - a felében szurkolók, a másik felében kb. 20-25 rendőr foglalt helyet - megszűnt a világítás. Ő bement a rendőrök között helyet foglaló kalauzhoz, hogy megkérdezze mi a hiba oka, és mit tud tenni a hiba kijavítására? Ekkor a sötét kocsiban ellökték, majd miközben menekült a kocsiból több irányból bántalmazták.

Ezután – míg megvert társam a szurkolókat próbálta csitítani – a két vagonrész közti „semleges” részen egyeztettem a helyszíni egységeket irányító főhadnaggyal. Ő elmondta, hogy társam véleményük szerint rángatta, illetve meg akarta verni a kalauzt, ezért kellett valamelyik társának közbeavatkozni, de verés nem történt. Közöltem vele, hogy mivel korom sötét volt nem is várom el, hogy mindent tisztán lásson, de nekem az hihetetlen, hogy valaki 20-25 rendőr között elkezdjen verni egy kalauzt. Pláne úgy, hogy a srác több esetben is velem együtt állt a korábbi évek során kialakult rendőr – szurkoló konfliktusok egyik legveszélyesebb helyén, a két fél közti „békítő zónában”.

Külföldön számtalanszor oldotta meg a kritikus helyzeteket, mert a helyi rendfenntartók is látták, hogy tekintélye van, és angol tudásának köszönhetően a nyelvi akadályokat is leküzdötte.
Jött a könnygáz

- Ezután történt még valami?

- A kalauzzal egyeztettem, hogy a szolnoki pályaudvaron megállva értesíteni fogja a karbantartó kollegákat, a problémáról, de a peronon sajnos ismét elszabadultak az indulatok. Ahogy az a TV társaságoknak eljuttatott, illetve az interneten fellelhető video felvételeken is látható, a peronon is végig a két fél között elhelyezkedve fékeztem az indulatokat, és a szócsatán kívül nem is alakult ki semmilyen probléma. Így számomra teljesen érthetetlen volt, hogy a felszállás után a peronon tartózkodó szolnoki rendőrök miért fújtak be könnygázt a vagon ablakain?

A gázból a debreceni kollegáiknak is jutott, ezért a főhadnagy felhívta Kovács Gyulát, hogy kérje a szolnoki kollegák intézkedésének kivizsgálását. Amennyiben ez nem a megnyugtatásunkra irányuló „vakhívás” volt, ennek is nyoma van valahol. Ha „vakhívás” volt, akkor az indulatok részbeni megfékezésére kitalált, mindenképpen hatásos „blöff”.
- Történt-e még valami említésre méltó eset?
- Ahogy a rendőröket irányító főhadnagy fogalmazott, egyikünk dolgát sem könnyítette meg a befújt könnygáz, de sikerült úrrá lenni mindkét félnek az indulatokon.

A rendőrök még valamit írtak a kalauz sráccal egy zseblámpa fényénél az ő vagonrészükben, de ennek nagy jelentősége nem hiszem, hogy lenne, mert a srác – akinek én vittem vizet, hogy lemossa az arcáról, és a szeméből a könnygázt – még negyed órával az eset után is remegve magyarázta, hogy őt még sosem fújták le könnygázzal, és ne haragudjak, amiért sír csak megijedt. Amikor a vállára akartam tenni a kezem, hogy megnyugtassam, először még össze is rándult. Ezután teljesen megnyugodott, Debrecenben átvette a csoportos jegyünket, lekezelte és megköszönt mindent, amit tettem érte.
Jelenteni vagy nem jelenteni?

- Miért nem tettetek azonnal feljelentést?
- Először arra gondoltam, hogy egyeztetek a rendőri vezetőkkel a történtekről, de több szurkolótársam is azt mondta, hogy most már elég volt, forduljunk a nyilvánossághoz, mert ők már nem hisznek abban, hogy a rendőrség, a saját tagjait érintő ügyekben eredményes eljárást folytasson le. Egy olyan országban, ahol a rendőrség vezetői a TV felvételeken tisztán látható dolgokat is letagadták, ahol az októberi eseményeket vizsgáló bíróság kijelenti, hogy a rendőrtanúk eltitkolnak olyan információkat, amik a történtek tisztázásában segíthetnének, mi értelme van egy feljelentésnek? A bíróságok a „zéró tolerancia” nevében súlyosabb ítéleteket szabnak ki szurkolókra gyorsított eljárással, mint milliárdos sikkasztókra, és rablókra. Iskolások, és szüleik verik a pedagógusokat. De a rendszer szemében a szurkolók azok a potenciális ellenségek, akik szervezetten adnak hangot olyan véleményeknek, amivel a magyar lakosság jelentős része egyetért. A lakosság jelentős része megtanulta már, hogy mi a zéró tolerancia a stadionokban, vagy az utakon.

Tudja, hogy a jogos elégedetlenségének is csak virágnyelven adhat hangon, nehogy gyűlölet beszédnek minősítsék a mondatait, vagy rásüssék, hogy náci, annak ellenére, hogy nem vall ilyen elveket, pusztán az emberélet, és a munkával megteremtett érték tiszteletének - egyesek részéről mutatott – teljes hiánya háborítja fel.
Hazai valóság

- Ha kitértél az októberi eseményekre, elmondanád, hogyan láttad szurkolói szemmel az eseményeket, mert állítólag a TV székháznál szurkolók is harcoltak?
- Különválasztanám a TV székháznál történteket, és az október 23-i eseményeket. TV-n követve az eseményeket, nekem azonnal olyan érzésem támadt – és ezt a HAON fórumain meg is írtam – hogy a rendőri egységeket irányító szereplők, szándékosan gyengén felszerelt, képzetlen egységeket küldtek a „vágóhídra”, amiért mind a mai napig nem lettek felelősségre vonva. Meg nem is akarták megvédeni a TV székházat, hogy legyen ürügy egy mindent elsöprő támadásra, amit október 23-án szintén végignézhettünk a különböző híradások jóvoltából, mert így saját szemünkkel is láthattuk, azt, amit az illetékesek tagadtak.
- A rendőrség belső vizsgálatot indított, a vonaton történtek tisztázására. Mit vársz ettől?
- Remélem nem annyi lesz az eredménye, hogy minden szakszerű volt, és törvényes, és visszatámad a rendőrség, mert az ugyanolyan „átlátszó” lenne, mint a nyíregyházi lovasroham „szakszerűsége”. Ott is azt mondtuk, hogy nagyobb részt szakszerű volt a rendőrségi biztosítás, de az ominózus sarkon rosszul biztosították a menetet, és ezt állapították meg a vizsgálatok is. Ennek ellenére a „csak fekete van meg fehér” iskola hívei harsogták a maguk igazát, így esély sem nyílt a dolgok tényleges kivizsgálására, mert a tényekre az ilyen emberek sajnos nem is kíváncsiak.
- Mit vársz a jövőtől?
- Bízom benne, hogy a rendőrség sorain belül megkezdődik egy öntisztulás. Ahogy a családon belüli erőszak áldozataira is fel kell hívni a figyelmet, lassan a rendőrség is megérik egy anonim bejelentő rendszer használatára, hogy a munkájukra minden szempontból alkalmas rendőrök maradjanak az állományban.

Mert a debreceni szurkolótáborban is végbe kellett menni egy körülbelül 10 éves tisztulási folyamatnak, ami úgymond a „keménységünk” rovására ment, de sajnos a rendőrség megítélése is olyan irányba halad, amit nem erőszakkal kellene javítania.
- Nekem úgy tűnik, hogy felvállalod a hibáitokat, elismered, ha szakszerűek a rendőrök, de vállalod a kritikus véleményeidet is. Leülnél-e a nyilvánosság előtt egyeztetni a rendőri vezetőkkel?
- Szívesen. Bármikor.
- Végezetül, egy személyes kérdés. Neked milyen tapasztalataid vannak a rendőrökkel kapcsolatban?
- Vegyes. Büntettek már teljesen udvariasan – és jogosan - a biztonsági öv használatának elmulasztásáért. Volt szerencsém már éles helyzetben olyan „Hortobágy Kommandóshoz” aki a higgadtságával segített megelőzni egy komolyabb rendbontást. Szóval a legtöbb rendőrrel – mivel normális hangnemben tárgyaltam velük – sikerült megtalálni a közös hangot, de vannak sajnos olyanok is, akik a legnormálisabb közelítés esetén is valami felsőbbrendű lénynek képzelve magukat, kiállították a saját kis szegénységi bizonyítványukat.