Udvaros Dorottya boldog, hogy édesapja új társra talált

A Kossuth-díjas színésznő csillogó szemmel, túláradó szeretettel beszél imádott édesapjáról, akihez rengeteg felejthetetlen gyermekkori élmény fűzi. Udvaros Béla a napokban töltötte be a 95. életévét.

– Büszke vagyok rá, számomra egy példakép – mesélte a színésznő. – Mindig hozzá fordulok tanácsért, hiszen ő tanított meg arra, hogy küzdeni kell, soha nem szabad feladni. Emlékszem, bölcsen azt magyarázta, hogy akármilyen kis porszemek vagyunk mi, emberek a világmindenségben, nekünk fontos feladatunk van ezen a Földön. Bevallom, édesanyámhoz hasonlóan, sajnos néha én is hajlamos vagyok a depresszióra; de ugyanakkor édesapám akaraterejét, küzdőképességét örököltem, amely átsegít minden nehézségen.

„Mindig mindenben számíthattam rá”

A művésznő mindig elmosolyodik azon, hogy amikor búcsúzkodnak, az édesapja azt kérdezi: „Mikor jössz legközelebb?” Dorottya tudja, hogy ezt az apukája azért teszi, mert a lehető legtöbb időt szeretné tölteni vele.

– Nagyon szoros volt a kapcsolatom vele. Amikor há­rom-­négy éves koromban az éjszaka közepén felriadtam, apu felvett, magához ölelt, én pedig rögtön megnyugodtam, és máris elszenderedtem. Mindig mindenben számíthattam rá, mellette biztonságban érezhettem magam. Emlékszem, ő tanított meg úszni is, a tenyerén fekve gyakoroltam a mozdulatokat. Mellette minden olyan egyszerűnek tűnt! Legnagyobb örömömre egyszer volt alkalmunk együtt dolgozni: 2007-ben az Evangélium Színházban a Csongor és a Tündében játszottam, apu pedig a darab rendezője volt.

„Nem is kívánhatnék nála jobb társat”

A színésznő szeretettel tekint az édesapja új párjára, Magdóra, akinek az érkezését igazi áldásnak tartja.

– Úgy szoktam hívni, hogy „az új anyukám”, mert tényleg olyan szívből jövő őszinte szeretettel és gondoskodással fordul felénk. Boldog vagyok, hogy apunak társa van, hogy egy ilyen fantasztikus párra talált, aki szereti és odafigyel rá, akivel megoszthatja a hétköznapjait – ecsetelte a Nemzeti Színház sztárja. – Számomra megnyugtató, hogy Magdó a családunk része lett, nem is kívánhatnék nála jobb társat apunak. Hihetetlenül energikus, kultúra- és természetszerető asszony, aki rengeteg közös programot szervezett már. Többször voltunk már kirándulni, kiállításokat és színházi előadásokat tekintettünk meg együtt. Hosszú éveken keresztül egy termelőszövetkezet főkönyvelőjeként dolgozott. Tőle tanultam meg rengeteg hasznos pénzügyi ismeretet, megtanított arra, hogy mire kell odafigyelnem – tette hozzá.

„A legnagyobb ajándék, ha apu megnéz”

Dorottya imádja, ha kilencvenöt éves édes­apja, az egykori színházi rendező ott ül a közönség soraiban.

– A legnagyobb ajándék, ha apu megnéz. Ő szoktatott rá a maximalizmusra, az igényességre és az alapos felkészülésre a szerepeimet illetően – árulta el a színésznő, aki jelenleg a Meggyeskert, a Macskajáték és a Rocco és fivérei című színdarabban játszik, amelyek nagy sikerrel futnak a Nemzeti Színházban.

Borítókép: Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja