A Kányádi-versekkel nem lehet betelni

Kányádi Sándor verseiből készült a Vannak vidékek című előadás, amelyet a Kaláka együttes és Bogdán Zsolt színművész mutat be Kolozsváron és Budapesten. Az előadásról, a Kányádi-versekhez fűződő viszonyáról Bogdán Zsolt beszélt a Krónikának.

A tavaly elhunyt Kányádi Sándor (1929–2018) verseit nemcsak százezrek olvasták, hanem a Kaláka együttesnek köszönhetően hallgatták is. A Kaláka együttes – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – pályafutásának 50. évébe lépve elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal, a kiváló kolozsvári színésszel közösen tart előadást Budapesten a Vigadóban és Kolozsvári Állami Magyar Színházban, melyen az ezredforduló legnagyobb magyar költőjének verseit hallhatja a közönség.

Gryllus Dánielék 1981-ben erdélyi koncertturnén ismerték meg Kányádi költészetét, akkor került közelebb hozzájuk költői világa.

Bogdán Zsolt színművész megkeresésünkre úgy nyilatkozott, Kányádi Sándor legnagyobb költőink egyike, nagyon sokan ismerik alkotásait, akár Petőfi, Arany verseit, viszont nagyobb lélegzetvételű költeményeit már ritkán vagy alig. „A Kaláka megtisztelő felkérésének nagyon megörültem. Megalakulásuk 50. évfordulóját ünneplik, és még mindig frissek, nyitottak, kíváncsiak. Magukhoz emeltek, bátorítottak.

Dalok, versek gonddal kiválasztott egymásutánjában mondják, mondatják, éneklik, énekeltetik, ringatják magukat bennünk, bennünket magukban. A versek, dalok egymáshoz illeszkedése, szerkesztése, az előadás elképzelése mind Kőváry Katalin munkáját dicséri” – monda Bogdán Zsolt.

Gryllus Dániel, a Kaláka zenész-énekese az előadással kapcsolatban úgy nyilatkozott, óriási dolog, hogy Kányádi Sándorral, az ezredforduló legnagyobb magyar költőjével személyes kapcsolatban lehettek, aki jó baráti viszonyt ápolt az együttessel. Gryllus kifejtette, a koncerten elhangzik egy új szerzemény is, a Halottak napja Bécsben, amely a

magyar költészet utóbbi száz évének egyik legnagyobb teljesítménye

– a versben vannak dalszerű részek is, azokat felváltva adják elő, a végén pedig közösen éneklik Bogdán Zsolttal.

A színművész kifejtette, a vers lényegére vonatkozó, rendkívül tömör és találó megfogalmazást, ami egy kisfiú szájából hangzott el egy alkalommal Kányádi Sándorral való találkozásakor, s ami azóta már szervesen beépült a versmondásról alkotott gondolkozásunkba, hogy „a vers az, amit mondani kell”, jó pár éve a bőrén érzi.

Valami különös erő, lüktetés, dallam, ritmus, valami lendkerék mindig továbblendít, kimondásra késztet bennem ismert verssorokat.

S ha van táplálék, mely eteti magát, úgy a jó vers mondja, mondatja magát.

Ott lüktet a halántékodon, hallod, mint távoli ló patkójának ritmusát, mikor kaptat, mikor ereszkedik, mikor lábat vált a teherhúzásban, mikor gondol valamire, mikor riad meg saját gondolatától is. Kányádi Sándor versei ilyenek. Nem lehet betelni velük, játékosak, illatosak, fájdalmasak, gyöngyözőek, kútmélyek, igazak.

Őt hallgatva az ember nemigen tudja eldönteni, mosolyogjon, vagy hagyja feltörni a könnyeit” – fogalmazott a színművész.

Borítókép: kronika.ro